Fekete István : Augusztus
Augusztus
Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők.
Üresek a fészkek, lehulltak a virágok,
és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.
A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.
És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.
A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.
És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.
A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelemmel.
Az érkező augusztus tikkadtságában útra készül.s van,egy kis búcsúzás van,és mégis az erdő lakói közül, amelyiknek most kezdődik a nász.
/ Fekete István. /
Szuhanics Albert: Augusztusi fohász
Augusztusi fohász
Még
itt van az augusztus vélünk,
nyár ajka suttog nekünk,
Hogy nem hagy el sohasem minket,
s örökkön szeretkezünk.
Még
meztelen bőrünket
járja
forró szél finom keze.
Míg fényujjak által virágba
szökken a szív mezeje.
Még
hűs
vízben
jó megmártózni,
tikkad a szomjazó száj.
Még bűvös éj illata illan,
asszonyunk ajkainál...
De
közel a hűvös
szeptember,
apad az özönlő hév.
Óh, könyörgök pillangós nyárért,
adja meg ismét az ég!
Már
foszlik a tündéri álom,
s hűvösek a hajnalok...
Óh, augusztus, én újra várlak,
s bús pillám könnyben ragyog
/ Szuhanics Albert /
Tőkés István: Hétköznapok-Ünnepnapok
Augusztus
( részlet )
Erre a hónapra esik ,,az Úr színe változása... annak emlékezetére, hogy halála előtt Krisztus átalváltozott. Alkalmatossága pedig az volt, hogy ama dicsőséges magyar vitéz Hunyadi János Nádor Fejérvárat a török ellen nemcsak megtartotta, hanem Muhamet császárt is alatta megverte 1456. esztendőben, mellyel az egész keresztyénséget megörvendeztette. Szentelik augusztus 6. napján" ezt az ünnepet. Ehhez a török elleni győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó, amint majd később látni fogjuk.
Ugyanerre
a hónapra esik még ,,Nagy Boldogasszony" napja, amelyet ,,B.
Szűz Mária
mennybemenetelének emlékére Augusztus 15. napján" tartanak.
,,Ezt az ünnepet a görögök hívják Szűz Mária
elaluvása ünnepének, mert úgy tartják, hogy rendes és csendes
halállal megholt".
Végül
augusztus utolsó vasárnapján ünnepeljük magyar nyelvű
református
egyházunkban az ,,új zsenge", illetve az ,,új kenyér"
gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. Felbecsülhetetlen
evangéliumhirdetési és hallgatási lehetőség
a lelki és a testi kenyér összefüggésében. Számba vehetjük
anyagi javainkat, s az úrvacsorai asztal körül tehetünk
bizonyságot a mennyei Atya gondviselésének kifogyhatatlanságáról
és páratlanságáról. Ő
mindenkire felhozza a maga napját,
de a hívők
serege meg is köszöni
gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését: ,,A mi
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" (Máté 6,11; 6, 33;
János 6, 22 skk.).
/ Tőkés István /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)