Vészi Endre: Március
MÁRCIUS
Hideg
folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam,
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürödtem jó szagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
a madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek, - megérkeztem.
/ Vészi Endre /
Márciuska
Márciuska - a tavaszváró amulett
A tavaszt sem siettetni, sem akadályozni nem lehet, de áhítva vágyni rá igen.
Lelkem kitavaszodásának egyik állomása március első napja, a Márciuska ünnepe (románul mărcisor), amely a román és a bolgár néphagyományokban egyaránt jelen van.
Március 1-jét a tavasz első napjának tekintik. Ilyenkor márciuskát, azaz egy piros-fehér zsinóron lógó medált, hóvirágot, patkót, érmet, ibolyát vagy szívet ábrázoló szimbólumot ajándékoznak a fiúk a lányoknak, férfiak a nőknek, régebben hóvirág, napjainkban egy szál virág kíséretében. A márciuskát a lányok és asszonyok a kabátjukra, ruhájukra kitűzve, az óraszíjukra rákötve vagy valamilyen módon magukra aggatva viselték. A néphagyomány szerint a március elsején felvett márciuskát a kakukk megszólalásáig, a cseresznye virágzásáig vagy a fecskék érkeztéig kell hordani. Ezután a virágos ágra kell kötni, ahol a levelek lehullásáig kell tartani, hogy szerencsét hozzon egész évben.
Erdélyben nemzetiségre való tekintet nélkül ünnepeltük a tavasz első napját ezzel a kedves, játékos szimbólummal. Büszkén viseltük és versenyeztünk, hogy kinek a márciuskája szebb, kit melyik fiú tisztelt meg márciuskával.
A megújulás, a tavasz, a szeretet és az ébredő szerelem jelképe lett ez a kedves kitűző, ami piros-fehér sodort zsinórból kötött masnira fűzött szerencsehozó amulettből áll szimbolizálva a tavasz (piros) és tél (fehér), nő és férfi összefonódását.
Timár Judith: Tél temetés
Tél
temetése
Falu
népe készülődve
hirdeti a maskarát,
Ellepi emberek zöme az elhavazott utcát.
Ujjongva ünneplik húshagyó nap keddet,
Mulatozás időszaka ezennel eltemetkezett.
Cigány muzsikusok talpalávalót dalolnak.
Székely ruhás lányok, legények mulatnak,
Ölelkezve a falu utcáin végig vonulnak.
Régi
hagyományt feledésbe nem hagyják,
Illyés szalmabábút szekéren meghordozzák.
Falunépe felvonulva kíséri utolsó útjára,
A nap bezárásával teszik őt tűzlángra.
Község
háza táján útjuk véget ér,
Elégetik a pocakost, a jólét neki befellegezvén
Ezen nappal, a böjtöt neki el is rendelik,
Siratós vénasszonyok a búcsúzást éneklik.
/ Timár Judith /
Az a híres Velencei Karnevál
A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában.
A karnevál szó eredete a középkori latin carne levare, ,,a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki.
Története ezer évre nyúlik vissza az időben. Elsőként 1094-ben került sor az eseményre.
A karnevál egy hatalmas bállal kezdődött, akárcsak napjainkban, amit számtalan színielőadás, játék és koncertek kísért a város terein.
A jelmez által a karnevál idejére megszűntek a társadalmi különbségek. Idővel aztán az öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak.
A mosolyod mögött...
A mosoly mögött...
Van
egy mondás, hogy ki sokat nevet, annak valami nagyon fáj, és én
azt is gondolom, hogy ez igaz, mert a világ legjobb álcája
mosolyunk, mi elrejti félelmeink, érzéseink, és azt a csalfa
hitet is tudja kelteni környezetünkben, hogy velünk minden
rendben, boldogok vagyunk.
Irigy gondolatok száguldanak manapság, ha valakit tényleg őszintén mosolyogni látnak, és gyanakvó tekintetek övezik nap, mint nap. Az állandó mosoly mögött viszont több fájdalom rejtőzik, mint gondolnánk, és ki ezen pajzs mögött éli életét, az évtizedekre tud elveszni az álmosolyok útvesztőjében.
Egy mosoly valódi ereje a legvastagabb várfalon, és a legkeményebb vasajtón is áthatol. Szíveket és öklöket nyit, de ha valakit csak mosolyogni látsz...
Akkor joggal feltételezheted, hogy az illető vagy sültbolond, vagy mosolygó álarca rejtekén éli egyáltalán nem boldog életét. Csak azok veszik ezt az álarcát észre, kik valóban közel állnak hozzá, és valóban látják a mosoly mögötti arcot is...
Suttogó
Gabriel
Vári Józsefné :Álarcosbál
Álarcosbál
Azt
kiáltja a kisbíró: Figyeljetek, emberek!
Álarcosbál lesz a héten, mind, ki mozog, eljöhet.
Kötelező ám az álarc, kinek nincs, az nem jöhet!
Készülődnek az asszonyok, fánkot sütnek szalagost.
Busót készít a sok férfi, arca legyen haragos!
Karcsi, Marcsi párba fognak, menyasszony és vőlegény,
Szalmabábut égetnek majd, az lesz ám az esti fény!
Marci bácsi, Terka néni nem érzi, hogy milyen vén.
Addig ropja kicsi és nagy, míg a csizma elszakad,
Ne törődj, ha mezítláb is, szóljon csak a haddelhadd!
Riasszuk hát el a telet, elég volt a hidegből,
Elköszönök Én is most már a táncoló seregtől.
/ Vári
Józsefné /
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)