KÖSZÖNTŐ
Végre újra tavaszodik,
még, ha ez most nem is látszik.
A Mecseken a hóvirág
már újra kinyílik.
Az
ibolya,
és a tulipán, a párja,
e három,
a tavasz legelső virága.
S,
mert olyan finom,
nemes, és egyszerű,
Talán ezért adjuk át,
mint a nőnap virágát.
Hiszen
e naphoz,
ez illik igazán,
mert, nem csak ma,
kéne, hogy imádják.
A
férfiak sorsát,
és örök gondját,
az életünk sóját,
magát a csodát.
Ezért
ma köszöntjük,
ezzel megtiszteljük,
és, mindig szeretjük,
őket.
A
titokzatosan egyszerű,
terhesen is gyönyörű,
anyákat és szeretőket,
vagyis, a nőket!
/ Krancz Béla /
