A februári hó dalol
Fehér
testem fagyban feszül,
hajnal körül jegesre hül.
A róka-talp, a nyúl-köröm
megcsúszik sima börömön.
De
dermedt testem érzi már,
hogy egyszer eljön egy sugár.
Ezer sugár jön, millió,
s dalolni kezdek én, a hó!
Ma
még erecskét csörgetek,
de holnap rönköt görgetek.
A vízmosáson, szirtközön
lerontok, mint zúgó özön.
Reszkess,
te part, hökkenj, te gát,
száguldok már a síkon át.
Tengerré nö folyó, patak,
s a vészharangok konganak!
/ Áprily Lajos /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése