Chris Noth

 

"Túl sok minden történik szinte azonnal. Levél helyett e-mailt írunk, a szemünk mindig jár valahol, ezt nézzük, azt olvassuk. Végeredményben ez boldogtalanná tesz, mert valótlanná válik kapcsolatunk az idővel. Mindent azonnal csinálunk, azonnal akarunk. Minden az ingerekről szól, pedig valami mélyebbről kellene szólnia, hogy eljussunk a dolgok lényegéig. A dolgok lényege például az, ami megkülönbözteti a levélírást az e-mail írásától. Nem csak érzelmi súlya miatt. Több idő kell hozzá, több csend, több elmélyülés. Már nem vagyunk jók az elmélyülésben, bezzeg az ítélkezésben! Nemcsak a lassításról van szó, hanem arról is, hogy lássunk és élményeket szerezzünk! Ez az életben mindenre igaz."

                                          /   Chris Noth   /

                                                                         

Kowalszky meg a Vega

 

Varga Emese

 

Az az igazság, hogy egy idő után kinőjük azokat az embereket, akik nem tudnak értékelni minket. Lehet, hogy csak a századik felismerés után, de elfogadjuk, hogy hiába gyönyörű az a kép, amit a fejünkben összeraktunk, a szívünkkel mégis érezzük, hogy nem teljesen a miénk. Mert egy idő után túlnövünk azokon, akik nem őszinték velünk. Akik olyanokat mondanak, amiket nem gondolnak komolyan. Akik miatt megkérdőjelezzük a saját józan eszünk, hiszen olyan könnyedén játszanak velünk és csavarnak az ujjuk köré, hogy még hónapokkal később is szédülünk.

Egy idő után nem engedjük vissza az életünkbe azokat, akik csak a nagy szavakban jók, de amikor tettekkel kellene alátámasztani azokat, hirtelen már nem olyan hangosak. Akik csak egy bizonyos oldalunkat kedvelik, akik csak a kellemes pillanatokra fizetnének be, de a komplexitás elől már menekülnének. Azokat, akik nem törődnek a vágyainkkal és szükségleteinkkel, mert túlságosan el vannak foglalva a sajátjukkal.

Kinőjük azoknak az ölelését, akik csak akkor vonnak magukhoz, amikor éppen kényelmes nekik. Kinőjük azokat a helyzeteket, amik már nem szolgálnak.

A sokadik szívtörés után már rájövünk, hogy nekünk kell magunkra jobban vigyázni. Hogy nekünk kell jobban előtérbe helyezni, hogy mi az, ami nyugalmat hoz, nekünk kell különbséget tennünk a folytonosan megszegett ígéretek és a megváltozott hozzáállás között.

És egy idő után rájövünk, hogy mi is megérdemeljük azt a szeretetet, amit adni tudunk a másiknak.

                                                         /    Varga Emese     /

                                                                                            

Todorovits Rea

 

Mindannyian vágyunk valamire, vagy valakire. Erről szól az élet, a vágyról. Van, aki otthonról álmodik, ami az övé, és nem veszi el senki. Van, aki társra vágyik, aki majd a sírig elkíséri.

Lesz, aki gyermeket akar, minden áron, bármi áron, akit óvhat egy, és ezer életen át. Sokan vannak, akik munkára vágynak, ahol önmaguk lehetnek. Van, aki mindent odaadna, szépséget, pénzt és karriert, mert egészségről álmodik. És lesz olyan, számtalan, aki ma is kenyérbe csomagolt szeretetért koldul majd az utcán.

Vágyunk, mert vagyunk. Ezer féle álommal, de a lényeg mégis ugyanaz. Reggel felébredni, és érezni, értelme van az ébredésnek. Legyen borús vagy napfényes a reggel, mind ugyanazt akarjuk. Érezni, hogy dolgunk van benne, hogy a sors ránk is vár, hogy van

még út, egyetlen apró remény, arra, hogy megélhetjük, átéljük a csodát. A csodát, amit úgy hívunk, boldogság.

                          /  Todorovits Rea   /

                                                             

Jász Géza

 

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

 

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes - van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatástok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!"

                                    /    Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin    /

                                                                                                     

Gandhi

 

Todorovits Rea

 

Sokszor azt érezzük, szűk már a világ, amiben élünk. Hogy szorít a kabát, kicsi a cipő, fáj a lét és bilincsnek érezzük azt, ahogyan élünk. Mert úgy hisszük, jönnie kell valaminek, valami baromi nagynak, valami eget rengetően szépnek, a jónak, amikor végre elmondhatjuk, ezért megérte. Amikor a szürke is gyönyörű és képes vagy megélni az őrült eszeveszett boldogságot. Amikor érzed, helyén a világ, a Tiéd és Te ott a közepén megérted, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

De tudod és biztosan tudod, anélkül, hogy elindulnál nem fog menni. Anélkül, hogy a lehajtott fejed az égre emelnéd, nem fog menni. Anélkül, hogy elszakítanád a láncaid, nem fog menni.

Bátorság, amikor veszel egy nagy levegőt és megteszed az első lépést. Bátorság, amikor elbuksz és ismét megpróbálod. Bátorság, amikor akkor is elindulsz, amikor látszólag senki nincs veled.

Mert hinned kell abban, hogy az Élet csak jót akar. Hinned abban, hogy hozzon bármit a holnap, terel és nem engedi el a kezed. Hogy képes vagy megteremteni az állandóságot, amiben végre otthonra találsz.

                                         /   Todorovits Rea   /

                                                                                 

Wass Albert

 

Osho

 

"Hadd mondjam ki: az emberek akkor érzik jól magukat, amikor szerencsétlenek; és nagyon-nagyon kényelmetlenül feszengenek, ha boldogok. Ezt figyeltem meg emberek ezrein: a nyomorúság közepén találják úgy, hogy minden éppen olyan, amilyennek lennie kell. Elfogadják - ez felel meg a neveltetésüknek, az elméjüknek. Tudják, hogy milyen rettenetesek, tudják, hogy bűnösek. Azt tanítják, hogy bűnösnek születtél. Micsoda ostobaság! Milyen képtelenség! Az ember nem bűnösnek született, az ember ártatlannak született."

                                                                   /  Osho  /