Lesznai Anna : Elviharzott május

 Elviharzott május

Be jó, hogy már lehervadt

A gesztenye virága,

Kopár kocsány mered

A sűrű lomb között.

Viszi már az idő,

A fürge díszletes,

Virágos szőnyegét...

Május elköltözött.

Május, be jó, hogy elmulsz!

Gyötrelmes ünneped

Öröklétszomjazó,

Száguldó pillanat.

Most tisztább lesz a menny,

Sötétebb lesz a lomb

Lassúbb a szívverés,

Az árnyas fák alatt.

Dús sátor a fasor már

Nem bűvösen lefoszló

Fátyol, melyen körösztül

Vakítón néz az ég.

Csalogánydal-átszőtte

Vergődő éjjeleknek,

Nem kell többé viselnem

Csalánszőr köntösét.

Melegség dől a napból

A magbavált világra,

Nem szitálnak szívemre

Szúró fénygyöngyszemek.

Gyors feslésű virágok

Nyomán nem kell sietnem

Kábult processzióban...

Békén pihenhetek.

Oly nehéz a tavasz,

Virággal és halállal -

Jöjj már foszlós egeddel,

Reszkető nyári dél.

Mikor megáll a nap,

S egy nagy szent pillanatban

Örök életre eszmél

Fűszál és falevél.

A légben mozdulatlan

Csügg pehelyszárnyú lepke,

Lelkem üvegharangján

Alélva csügg a lét.

Minden termékenyült már,

A vergődő világra

Reá teszi az Élet

Nyugtató nagy kezét.

Mintha szava eredne:

"Íme, minden megérett,

Íme, minden betellett,

S le még semmi se hullt.

A kéj most megfogamzott,

A dal most el nem hangzó,

S egymás mellett fakadnak

A jövő és a múlt."

        /  Lesznai Anna  /

                                        

Szerettem a májust

 

Bertók László : Leesett a májusi hó

Leesett a májusi hó

Ó mindenható technika

leesett a májusi hó

megint csak rosszabb ami jó

s lobog rajta a pántlika

söpörné az ember fia

visszafújja a rádió

akkora a kertben a szó

vacog benne a dália

te aki mindenek ura

te tudod hogy elrontható

de ha a baj nyilvánvaló

minek a mennyei duma?

s ha úgy is megy a masina

a gondolat mire való?

                 /  Bertók László  /

                                               

Május

 

Juhász Gyula : Májusi óda verse

 Májusi óda verse.

Ó emberek, az élet oly rövid,

Az utak végén az örök rög int.

Jó volna egyszer, végre, tudni már,

Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?

Isten nevében az ember felett

Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.

Jó volna egyszer kipróbálni még

Az Ember jussát, az Ember hitét!

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett

Zengjen, ragyogjon már a szeretet!

Határok helyett a határtalan

Jóság, amelynek igazsága van!

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,

Szárnyaljanak egekbe álmaink!

Versnek, zenének szárnyán szálljanak

Az Isten szabad sátora alatt.

Vörös májusra vígan zöldelő

Szabad májust hadd hozzon a jövő!

Legyen majális minden napodon

Ó Ember, hittel én ezt dalolom.

Hittel, reménnyel május ünnepén,

Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!

             /     Juhász Gyula    /

                                                         

Május van

 

Vidor Miklós : Májusi kert

 Májusi kert

Nem alhatol

a májusi kert

hangjaitól

éjszaka sem.

Hányféle fütty:

rigók, seregélyek, cinkék!

S ami fölcsattog,

nem is ének,

torokpróba csak,

csöpp jeladásnyi

zászlója a reménynek,

mit a tél

ez idén se tudott elásni.

Zöld levelet

lengetnek a szelek,

aztán lehasalnak a fűre.

Megszólal a tücsök

reszelős hegedűje.

Üzennek

mindég ugyanazzal a dallal

a végtelennek.

Mióta

színét váltja a tájék,

s rügyek,

madarak

nyitják ki szemüket

a nap alatt,

hogy be ne teljenek vele

éjszaka se!

És végtelen változatokkal

trillázza az örök-egy dalt

a májusi kert

             /  Vidor Miklós /

                                            

Ady Endre : Fagyosszentek

 

Varázslatos május

 

Május ígéret hava

 

Május

Május, Ígéret Hava, Pünkösd-Tavaszutó Hava 

Május hónap neve a római Maja, a termékenység istennőjének nevéből ered. De hívjuk még: Ígéret havának - Tavaszutó havának és Pünkösd havának is. E hónapot a szerelmesek havának is nevezik.

Májusban több ünnepet, jeles napot tartunk számon, és sok kedves, szép, régi eredetű népszokás is kötődik a hónap harmincegy napjának egyikéhez, másikához.

Május 1.

A májusfa, jakabfa, hajnalfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. A fiatalság tavaszi örömünnepe május elseje, a májusfa állításának ideje. A XV. századtól kezdődően szólnak forrásaink májusfa állításáról, az idegen eredetű szokás azonban bizonyosan régebbi. Egy XIX. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le: ,,Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényeért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja (május elseje) virradójára. Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül".

Egyes helyeken valóban minden lánynak külön májusfát állítottak a legények. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és május elsejére virradóra többnyire titokban állították fel. A két világháború között -polgári hatásra - divatba jött május elsején a szerenád, az éjjeli zene.

  A májusfa lehet sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, amelynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő ág. Az udvarlási szándék komolyságát jelentette a fa fajtája, nagysága. A Nyugat-Dunántúlon valamint a Felvidéken a május elsején állított fát többnyire pünkösdkor bontották le.