Lukács Judit : Májusi orgona
Májusom
Májusi
orgona illatát hordja a szél , a természet teljes erejéből
él,
Lüktet és lélegzik ,ontja napsugarát, szórja hegyeken völgyeken át.
Viszi a virágport , szórja szanaszéjjel , teszi ezt pompás szenvedéllyel ,
Hirdeti lásd , szebb a világ , minden mit tervezett hát valóra vált.
Nyílnak a szivekben csoda szerelmek , magányosok is társra lelnek ,
Tágulnak a szemek , látni akarnak ,nem állja útját semmi a pataknak.
Csobog és robog mossa a köveket , a fecskék most újra itt fészkelnek,
Lekerül a ruha , kivillan a váll , barnára süti a meleg napsugár.
Népes az utca , virul a táj , elmúlik minden ami nagyon fáj ,
Enyhülnek a téli mélyen lévő sebek , jó doktor mindenre a kikelet.
Ráncolt homlokok újra kisimulnak , utat mutatnak a nyomasztó gondoknak,
Esti szellő szabadba csalogat , lakói lesznek a téren a padoknak.
Kacajok szállnak , sok vidám nevetés , nem hagy nyugton a késztetés,
Hogy menj , fedezz fel új dolgokat , ne halassz semmit , éld át a napokat.
Ne túléld , használd azt ki , vár rád nagyon már ott messze valaki ,
Menj , siess , ne várj majd a holnapra , nincs más , csak ma van , ma!
Igen , tétova pillanatok gyorsan tovatűnnek , ne engedj a zord időnek ,
Cselekedj hogy nevethess , hogy szeretve ölelhess , hogy valaki
Karjában örömben fürödhess , hogy odabújhass , hogy kivirulhass ,
Magadból kivetkőzve bátran álmodozhass , érezhesd milyen jó
Egy szerelmesen súgott neked címzett kicsi szó , suttogó , alig hallható.
Ne mondj le róla , ne hallgass az oktatóra ki mint él , úgy itt él , te most
Tegyél a holnapért , hogy minden hónap május legyen , ha máshol
Nem is de a te szívedben , mindig viruljon a május illata , orgonák
Nyíló pompás zamata , égjen lelkedben az akarat ,te éled a saját sorsodat!
Május , kimondani is oly jó , lelkesítő pezsdítő és biztató , most hunyd
Le a két szemed , itassa át a lelkedet a tavaszi lágy lehelet , hagyd
Hogy érezhesd forró vágy járja át a testedet , s nézd már repít is
A képzelet , leküzdve a messzeségeket , átugorva szédítő mélységeket.
Menj , most eljött a pillanat , ne tétovázz válts való álmokat , hidd ,
Hogy ez már régóta jár neked , felejts el minden előitéletet , harcod
Feledd , azt befejezd , nincs hátra más csak az elszánt cselekedet,
Igy megleled szerelmedet , ne késlekedj , mert elveszítheted , most
Még mentheted , utána már csak kérheted , egy csoda adja vissza neked!
/ Lukács Judit /
Virág illemtan
Virág illemtan:
Színek
szimbolikája
A mai modern világban virágok színeinek szimbolikájáról beszélni kissé idejemúlt kérdés, ugyanis a virágkötészet sokkal szabadabb, tágabb értelmezést képvisel, mint korábban. Alapvetően azonban érdemes megemlítenünk az egyes alapvető színek jelentését. Eszerint a fehér tisztaságot, ártatlanságot jelképezte, a zöld a reményt és a létezést, a vörös a szerelmet és a szabadságot, a sárga a hamisságot és az irigységet, a rózsaszín a szerelmet, a sötétkék a hűséget, a violaszín a barátságot és a vágyakozást, a fekete a komolyságot, a halált, a bánatot.
Hány szálat?
Ha egy szál rózsát adunk, ügyeljünk rá, hogy az hosszú szárú legyen.
10 szál alatt páratlan számú szálból készíttessünk csokrot, 10 szál felett ez már mindegy.
Első randira mit illik?
Fiatal lányoknak illik fehér vagy halvány színű virágot ajándékozni. Az első találkozásokra még csak véletlenül se vigyünk tűzpiros virágot, - a szenvedély jelképét - mert nem biztos hogy valós érzelmeket tükröz.
Lesznai Anna : Elviharzott május
Elviharzott május
Be jó, hogy már lehervadt
A gesztenye virága,
Kopár kocsány mered
A sűrű lomb között.
Viszi már az idő,
A fürge díszletes,
Virágos szőnyegét...
Május elköltözött.
Május, be jó, hogy elmulsz!
Gyötrelmes ünneped
Öröklétszomjazó,
Száguldó pillanat.
Most tisztább lesz a menny,
Sötétebb lesz a lomb
Lassúbb a szívverés,
Az árnyas fák alatt.
Dús sátor a fasor már
Nem bűvösen lefoszló
Fátyol, melyen körösztül
Vakítón néz az ég.
Csalogánydal-átszőtte
Vergődő éjjeleknek,
Nem kell többé viselnem
Csalánszőr köntösét.
Melegség dől a napból
A magbavált világra,
Nem szitálnak szívemre
Szúró fénygyöngyszemek.
Gyors feslésű virágok
Nyomán nem kell sietnem
Kábult processzióban...
Békén pihenhetek.
Oly nehéz a tavasz,
Virággal és halállal -
Jöjj már foszlós egeddel,
Reszkető nyári dél.
Mikor megáll a nap,
S egy nagy szent pillanatban
Örök életre eszmél
Fűszál és falevél.
A légben mozdulatlan
Csügg pehelyszárnyú lepke,
Lelkem üvegharangján
Alélva csügg a lét.
Minden termékenyült már,
A vergődő világra
Reá teszi az Élet
Nyugtató nagy kezét.
Mintha szava eredne:
"Íme, minden megérett,
Íme, minden betellett,
S le még semmi se hullt.
A kéj most megfogamzott,
A dal most el nem hangzó,
S egymás mellett fakadnak
A jövő és a múlt."
/ Lesznai Anna /
Bertók László : Leesett a májusi hó
Leesett a májusi hó
Ó mindenható technika
leesett a májusi hó
megint csak rosszabb ami jó
s lobog rajta a pántlika
söpörné az ember fia
visszafújja a rádió
akkora a kertben a szó
vacog benne a dália
te aki mindenek ura
te tudod hogy elrontható
de ha a baj nyilvánvaló
minek a mennyei duma?
s ha úgy is megy a masina
a gondolat mire való?
/ Bertók László /
.jpg)
Juhász Gyula : Májusi óda verse
Májusi óda verse.
Ó
emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.
Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
Isten
nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.
Jó
volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
Határok
helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
Versnek,
zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
Legyen
majális
minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!
/ Juhász Gyula /
.jpg)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)