Július

 

Egy új hónap , egy új kezdet...mindenkinek csodálatos Júliusi hónapot......

Kívánom neked, hogy a tegnap helyet adjon a mának,

és a jövő időben megmutassa magát.

Otthonod legyen a béke szigete, s ragyogása jusson el messzire.

Bővelkedj anyagi, lelki, szellemi javakban, és legyenek körülötted,

akikkel mindezt megoszthatod.

Találj örömöt minden napban, és találjon rád minden nap az Öröm.

Kívánom, hogy a hónap végén tudj annyi mindenért hálát adni.

 


                                                                                             

Áprily Lajos : Júniusi éjszakák



 Júniusi éjszakák



Az égalj mindenütt viharsarok,

magas pusztákra fellegcsorda vágtat,

szívrezzentő, komor zivatarok

villámmal cifrázzák az éjszakákat.



Hallgatom a hatalmas égi szót :

most ott dördül Visegrád orma táján.

Ilyen kirobbanó fortissimót

a nagy Süket sem vert ki zongoráján.



Ó, lesznek még vihartermő nyarak,

fölöttem villámok vágnak keresztül,

zengő mennydörgések szólítanak,

s elcsöndesült szívem egyet se rezdül.

                         

                                     / Áprily Lajos /

                                                              


Tóth Árpád : Június 21

  JÚNIUS 21

Csengő-bongó versikével
Hát köszöntsük a nyarat,
Amely eljött, amely itt van,
Utcáinkban, házainkban,
S most már végre itt marad.
Nem a március van mostan,
Nem van most az április,
Amit hőben most mi élünk,
Megirigyelheti tőlünk
Szicilia, Kápri is.
Mostan érik a cseresznye,
Mostan érik meg a meggy,
Most szakítunk klubbal, körrel,
És az ember most gyönyörrel
Főszezonra Tönkre megy.
Demokratán izzaszt a nap,
Úrt, nemest és nem nemest,
És szerelmi lázba kapva
Szüli nékünk napról-napra
A fagylaltost és jegest.
Mire majd a szüret eljön,
Mit várunk nem kevesen,
Vaskarika lesz a fából,
Kenyér addig a buzából,
És belőlünk szerecsen.
Hájas-súlyos mozdulattal
A nagyerdőn steppelünk
S mert játék kell az embernek,
Híjával a lóversenynek,
Gutaütést tippelünk.
Már a híres jobb jövőben,
Minden hitünk odalett,
Csak csodálkozunk veszettül,
Hogy befagy a nagy melegtül
Mindennemű kabarett.
A meleg az egész várost
Múmiává érlelte,
Ebben a nagy hő-hű-hóban
Nem menekülünk olcsóbban,
Mint bifsztekké spékelve.
S akinek a jókedvéből
Még maradt egy cseppecske,
Azt e pompás humor-versem
- Kimondani van ám merszem -
Bizonyosan elvette.
/ Tóth Árpád /

Balogh József : Most Június van

Most június van


Június lett és tanév vége,

Szabadság, barátom, itt a nyár,

a gondokkal, leckékkel félre,

örömünk kapuja tárva már.



Nem kell felelni, izgalom sincs,

és mindennap tovább alhatok,

enyém a tópart, s mekkora kincs,

hogy ismét, megint szabad vagyok!



A bizonyítvány? jó...tűrhető,

majd jövőre...mindent megteszek,

mert a fejem lágya ha benő

- az apuék szerint - bölcs leszek.



Te ébresztőóra, légy nyugodt,

tankönyvek, ti is pihenjetek,

iskolafolyosók szótlanok,

holnaptól várnak vizek, hegyek.



Fürdök majd, fára is mászhatok,

sátorban álmodni jó kaland,

s barátaimmal barangolok,

vagy pecázok, aztán hív a strand.



Most közel három hónapon át

legyen jó idő, ezt akarom,

és úgy kerülöm az iskolát,

hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.



Június van és tanév vége,

s olyan szépek az álmaim,

a táskával, füzettel félre,

ugye, most így van jól, társaim?

                          / Balogh József  /

                                                     


Tóth Árpád : Június

JÚNIUS


Megdördül az ég is júniusban,

Eljön az ........... júniusi felleg.

Ebben a hónap ......... a felleg,


Szövi koszorúját az örök Természet,

Tegnap csupa virág, ma kalász, ha nézed,


Gondja van nem csak a vadgalambbúgásra,

Hanem kalászdöntő víg kaszafenésre,

Alig röppenik fel fűből a pacsirta,

Kasza peng utána,

1928      /   Tóth Árpád   /

                                       




        



                                               



Jorge Luis Borges : 1968 Június

Jorge Luis Borges:

1968. JÚNIUS


Az arany alkonyatban,

vagy ebben a nyugalomban, aminek

jelképe tán az arany alkonyat,

az ember könyveket rakosgat

az üresen várakozó polcokra,

érzi a pergamen, bőr és vászon szagát,

és azt a jóérzést, amit

már előre is nyújt a megszokás

s a rend ahogy kialakul.

Stevenson meg a másik skót, Andrew Lang

itt folytatja majd varázslatosan

a lassú vitát, amit félbeszakított

a tenger és a halál,

és Reyes is aligha tiltakozik

Vergilius szomszédsága ellen.

(A könyvtárrendezés

a kritika egyfajta csendes

és szerény művészete.)

Az ember, aki nem lát,

tudja, hogy sosem olvashatja többé

a kezébe került gyönyörű köteteket,

s nem segíthetnek neki már megírni

a könyvet, mely igazolása lenne,

de ezen a - talán - arany alkonyon

rámosolyog rendhagyó végzetére,

s azt a különös boldogságot érzi,

ami a szeretett régi dolgokból árad.


              (Fordította: Somlyó György)