.jpg)
Babits Mihály : Augusztus
Augusztus
A
falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.
A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.
/ Babits Mihály /
.jpg)
%20at%20The%20Growing%20Place.jpg)
.jpg)
.jpg)
Kovács Sándor : Lesz még nyár
Lesz még nyár
Messze
földön örök a nyár,
Oda szállnék mint a madár,
Elszállnék ha szárnyam lenne,
Örök nyárba, jó melegbe.
Szállnék mikor az ég tiszta,
Onnan tekintenék vissza,
Integetnék neked talán,
Vissza jönnék Édes Hazám.
Talán örök máshol a nyár,
De nem lenne ott a hazám.
Visszavágynék jóra, szépre,
A zalai dombvidékre.
Vissza jönnék mint a madár,
Itt a fű is zöldebb talán.
Kékebb az ég, újra lesz nyár,
Itt a madár fészekre száll.
Elrepült a vándormadár,
Árva már az őszi határ.
Üres fészek tavaszra vár,
Vissza jön majd egyszer talán.
/ Kovács Sándor /
.jpg)
Vajda János : Nyári dél
Nyári dél
Fejem fölött a nap, körültem
Oly csöndes, néma rengeteg,
Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,
Azt gondolnám: megdermedett.
Az erdő mintha hallgatózva
Elfojtaná lélekzetét:
Tán várja, vagy hallgatja épen
A teremtő rendeletét?
Vagy tán az isten átölelte
Ezt a virágos csillagot,
S midőn szerelmét rálehelli:
Csupán szeme, a nap ragyog?...
/ Vajda János /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)