Őrni : Augusztusi ének

Augusztusi ének

Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,

postaládámban kis méhecskék döngicséltek,

befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak

számlákat, leveleket, éltek vidámságban,

s én is megörültem, olvastam az üzenetet:

Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,

csodálatos utazásaim időpontja,

tengerparti nyaralások, barangolások a

kultúrák kincsesbányáiban, művészetek

szentélyeiben, melyeknek mostan lehetek

hírnöke az írásaimban – végre itt vagy!

Tükörbe nézve figyeltem tetteimet, magam

mögött hagyott gondolataimat, egy évemet,

mely szenvedélyes érzelmekkel volt telis-tele,

jó és rossz jött-ment… így megfogtam tarisznyámat,

kezembe vettem a vándorbotom – mogyorófa

szülötte -, Hektor barátomnak füttyentettem:

– Nosza gyerünk, kirándulásra hív a Természet!

Szép idő kacsintott sétánkon, napsugarak

érkeztek enyhe szellőszárnyon, megsimogatva

a fáradókat, bárányfelhők legelésztek

délkeletre bandukolva uzsonnaidőben:

így köszöntött a kilátóhelyen álló pad,

melyre leültem, kutyám mellett helyet foglalva.

Nézelődtünk, én tátott szájjal, ő lógó nyelvvel,

gyönyörködve utazgatott a tekintetem

végig a vidéken, sárkányrepülő pilóta

integetett boldogan vitorlázva, szabadnak

képzelve magát, ám ott körözött a fenyves

felett a vércsepár: – Oly magasságokba, Ember

nem kerülhet! Hallottam a vidám gyermekkacajt

a tó felől – fürdőztek -, s gólya család felszállva

a nádas mentén repkedett, már készülődtek:

– Igen, vár a nagyvilág, sok-sok szépséges hely!

Erdőn-mezőn át, szőlőfürtöket látogatva,

árkon-bokron keresztüllépve ballagott a

férfi – vándorszerzet kinézet, oly magamféle -,

s a levegő megtelt távoli almaszüretek

illatával… Ő volt Augusztus – ruhájának

vörös színét megismertem -, asszonyok daloltak

búcsúnapokon nyomában, Szent István ünnepének,

az Új kenyér havánnak népszerű képviselője.

Napnyugta varázsolta festőire a tájat,

amikor hazafelé indultunk, róka koma

bújt előlünk odújába… s lám, vártak telkemen

trombitavirágaim kinyílva, üzenettel

feldíszítve: – Írj tovább szépen, énekelj soraidban!

                    /  Őrni /

                                  

Augusztus

 

Babits Mihály : Augusztus

 Augusztus

A falunak tornya karcsu,

körül karcsu könnyü fák

falu fölött vörös arcu,

sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,

messze, messze csöndesen,

és tünődöm, enyém lessz-e,

vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,

szép csöndeskén rámhajolt,

enyém lessz-e még édeském,

ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba

véle volna jönni jó,

hol egymásnak válaszolva

tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,

elmóricáz csöndesen,

s megpihen egy fehér cicás

kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,

lassan indul, tétováz

s eltün a táj dombjain tul

zene, hold és állomás.

                      /  Babits Mihály  /

                                                  

Augusztus 20

 

Nyár

 

Nyár virágai

 

Nyár

 

Kovács Sándor : Lesz még nyár

Lesz még nyár

Messze földön örök a nyár,

Oda szállnék mint a madár,

Elszállnék ha szárnyam lenne,

Örök nyárba, jó melegbe.

Szállnék mikor az ég tiszta,

Onnan tekintenék vissza,

Integetnék neked talán,

Vissza jönnék Édes Hazám.

Talán örök máshol a nyár,

De nem lenne ott a hazám.

Visszavágynék jóra, szépre,

A zalai dombvidékre.

Vissza jönnék mint a madár,

Itt a fű is zöldebb talán.

Kékebb az ég, újra lesz nyár,

Itt a madár fészekre száll.

Elrepült a vándormadár,

Árva már az őszi határ.

Üres fészek tavaszra vár,

Vissza jön majd egyszer talán.

                          

                 /  Kovács Sándor  /

                                                   

A nyár...

 

Vajda János : Nyári dél

 Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem

Oly csöndes, néma rengeteg,

Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,

Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva

Elfojtaná lélekzetét:

Tán várja, vagy hallgatja épen

A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte

Ezt a virágos csillagot,

S midőn szerelmét rálehelli:

Csupán szeme, a nap ragyog?...

                /   Vajda János   /