Farsang
Már javában tart a farsangi időszak, sőt, hamarosan véget is ér, hiszen nemsokára beköszönt a tavasz.
Ennek ellenére rengeteg helyen még most ünneplik, vagy most fogják tartani a farsangi mulatságot.
Ez az ünnep elsősorban a télbúcsúztatásról szól, emellett természetesen a jelmezbálok és bőséges lakomák időszaka is. A legtöbb óvodában, iskolában is a napokban rendeznek farsangi jelmezbálokat, amelyeken leggyakrabban beöltöznek a gyerekek.
Farsang
- Álarcok, maszkok, karnevál -
A karnevál vagy hagyományos magyar nevén „a farsang farka” a farsangi időszaknak a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három napja, ami nagy mulatságok közepette zajlik. A karnevál valójában ősi télbúcsúztató, tavaszköszöntő jelmezes, táncos népünnepély, amelyet beiktattak a vallási ünnepek közé. A farsang hagyományosan január 6-ától (vízkereszttől) hamvazószerdáig tart. Ebben az értelemben a farsangi karnevált, mint jelmezes, táncos népünnepélyt a húsvétot megelőző 47. napon, húshagyó kedden rendezik meg és még aznap éjfélkor befejeződik.
Szuchánszki Aranka : Farsangi álarcaink
Farsangi álarcaink
Vízkeresztnek vége, a farsang a nyakunkon,
nélküle is álarcot viselünk arcunkon.
Rejtőzködő napokon jelmezeket hordunk,
senki ne láthassa igazi ábrázatunk.
Most viszont leteheted hétköznapi arcod,
s felveheted téltemető, ijesztő álarcod.
De ha nem szeretnél csúf és rémisztő lenni,
lehetsz hercegnő, királynő vagy akár bármi.
Búcsúztassuk hát el vígan a "gonosz" telet,
hideg is, sivár is, ám tartogat még szépet.
De mi inkább már az ékes, szép tavaszt várjuk,
mulassunk hát jókat, a telet pedig zárjuk.
/ Szuchánszki Aranka /
Radnóti Miklós : Február
Február
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
/ Radnóti Miklós /
Bartalis János : Február végén
Február végén
Olvad a hó, a mező barnul,
mosolyog az arcom.
Egy vékonyka derű átfut az ajkon.
Olvad a hó, a mező barnul.
A felfutó földeken szétszakadt a lepel
s örökös, sóvár szívembe mar a kin.
A martokból indulnak kis apró erecskék,
csürögve vékony csőrükkel,mint sárga pipék.
Ismét új tavasz jön.
Ó, Ember, az évek sorakoznak,
ne késlekedj. Tűnik a perc, a nap,
A te órád is lejár.
Elmúlik a tél s nem lesz hóhányás
víg lapátolással.
Se aranyos ródlizás a hegyoldalon
a kacagó nimfák szánkáján.
Elmúlik! És új gyönyörök kútját ássuk.
Jön a szőke kora-tavasz
és jön a fákat rügyeztető április.
De szomorú szívünkkel ássuk az Idő kútját.
És mind mélyebbre egyre ásunk, ásunk.
Az Idő örök, fájdalmas méhéből
nem hozzuk ki az örök Embert.
/ Bartalis János /




.jpg)

.png)


















.jpg)
.jpg)

.jpg)