Tavasz


 

Versek a tavaszról

Versek a tavaszról 


Talán mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz. Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs

Itt hát a kikelet!

Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.

Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!


Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!

                                                             


Áprily Lajos : Március

 Március


A Nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.


Régi kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.


Selymit a barka

már kitakarta

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban,

s hökken e hó a hideg havason.


Barna patakja

Napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?

     

                                 /  Áprily Jajos  /

                                                              


A tavaszi napéjegyenlőség

 

A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkeznek

ők hárman, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.

A tavaszkezdetnek számító Sándor-, József- és Benedek-napot a hagyományőrző paraszti világban elsősorban az időjóslások kapcsán emlegették. Nem csoda, hisz a gazdálkodó ember figyelme ezidőtájt egyre inkább a természet felé fordult, s az újjászületés ténye vált elsődlegessé.

A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek, és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK ZSÁKBAN HOZZA A MELEGET. ÁM HA ÜRES EZ A ZSÁK, NEM KAPOD CSAK HARMADÁT."


                                                                  

                                                 



Birtalan Ferenc : Március jön

 Március jön


megint tavasz jön

megint tavasz

ibolyaszép

kankalingyönyörű

vissszapörögnek az évtizedek

és kisfiú vagyok

újra kamasz

szerelmes a simogató márciustól

hiába tudom

semmi sem igaz

kigombolt ingembe bújó szél se

és mégis

megbolondulok érte

a rigóénekért

gerleszóért

a mandulafa

rózsaszín-fehér díszben

olyan egyszerű tiszta

szinte azt hiszem van isten

bár kókler módon csinálja

minden tavasz ugyanaz

semmi dráma

nézed ahogy jön

lányhaja leng

elfelejtesz káromkodni

mert mégis csak

ő a drága 

                /  Birtalan Ferenc  /

                                                    


Hirth Éva : Valamit sodor a szél

Valamit sodor a szél


Március van, valamit sodor a szél,

még a szellő is nékem mesél,

lelkem,elmém elcsendesedik,

a kokárda a kebleken ékeskedik.


Az Országom már oly sokat szenvedett.

Jó Hazám zászlaját vigyétek!

Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!

Mi szívünkbe, még most is belemar.


Zászlónkat magasra fújja a szél,

hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,

soha nem feledjük vörös véretek,

nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...


Lehet az élet mostoha, és történjen bármi,

az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,

ti ,ki életeteket feláldoztátok,

hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.


Lehajtott fővel Petőfi szobrához érünk,

tőle segítséget már hiába remélünk,

a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,

csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.

              /  Hirth Éva   /

                                        





Juhász Gyula : Március indusa


       Március indusa

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
 
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
 
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
                  /   Juhász Gyula  /