Versek a tavaszról
Versek a tavaszról
Talán
mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz.
Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a
nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.
"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."
Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs
Itt hát a kikelet!
Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.
Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!
Tavaszi
hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!
Áprily Lajos : Március
Március
A
Nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban,
s hökken e hó a hideg havason.
Barna patakja
Napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?
/ Áprily Jajos /
A tavaszi napéjegyenlőség
A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkeznek
ők hárman, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.
A tavaszkezdetnek számító Sándor-, József- és Benedek-napot a hagyományőrző paraszti világban elsősorban az időjóslások kapcsán emlegették. Nem csoda, hisz a gazdálkodó ember figyelme ezidőtájt egyre inkább a természet felé fordult, s az újjászületés ténye vált elsődlegessé.
A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek, és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK ZSÁKBAN HOZZA A MELEGET. ÁM HA ÜRES EZ A ZSÁK, NEM KAPOD CSAK HARMADÁT."
Birtalan Ferenc : Március jön
Március jön
megint
tavasz jön
megint tavasz
ibolyaszép
kankalingyönyörű
vissszapörögnek az évtizedek
és kisfiú vagyok
újra kamasz
szerelmes a simogató márciustól
hiába tudom
semmi sem igaz
kigombolt ingembe bújó szél se
és mégis
megbolondulok érte
a rigóénekért
gerleszóért
a mandulafa
rózsaszín-fehér díszben
olyan egyszerű tiszta
szinte azt hiszem van isten
bár kókler módon csinálja
minden tavasz ugyanaz
semmi dráma
nézed ahogy jön
lányhaja leng
elfelejtesz káromkodni
mert mégis csak
ő a drága
/ Birtalan Ferenc /
.jpg)
Hirth Éva : Valamit sodor a szél
Valamit sodor a szél
Március
van, valamit sodor a szél,
még a szellő is nékem mesél,
lelkem,elmém elcsendesedik,
a kokárda a kebleken ékeskedik.
Az
Országom már oly sokat szenvedett.
Jó Hazám zászlaját vigyétek!
Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!
Mi szívünkbe, még most is belemar.
Zászlónkat
magasra fújja a szél,
hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,
soha nem feledjük vörös véretek,
nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...
Lehet
az élet mostoha, és történjen bármi,
az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,
ti ,ki életeteket feláldoztátok,
hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.
Lehajtott
fővel
Petőfi szobrához
érünk,
tőle segítséget már hiába remélünk,
a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,
csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.
/ Hirth Éva /
Juhász Gyula : Március indusa
Március indusa
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
/ Juhász Gyula /
.jpg)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)