Édes Gergely :Némely tavaszi madarakról

  Némely tavaszi madarakról


Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta

És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,

Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel

S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.

A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban

Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.

A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek

Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.

A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász

Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!

A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!

A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.

Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!

Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!

Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!

Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!

S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:

Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?

Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már

Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.

Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már

Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?

Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának

Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,

Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat

Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.

Aki beléjek adott egymást értő különös szép

Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.

Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját

Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;

Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén

Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.

Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang

Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.

Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról

Mindazokat nékünk engedik által ezek.

Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott

Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.

Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja

Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.

Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:

Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!


             / Édes Gergely  /

                                              


Tavasz


 

Versek a tavaszról

Versek a tavaszról 


Talán mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz. Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs

Itt hát a kikelet!

Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.

Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!


Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!

                                                             


Áprily Lajos : Március

 Március


A Nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.


Régi kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.


Selymit a barka

már kitakarta

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban,

s hökken e hó a hideg havason.


Barna patakja

Napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?

     

                                 /  Áprily Jajos  /

                                                              


A tavaszi napéjegyenlőség

 

A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkeznek

ők hárman, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.

A tavaszkezdetnek számító Sándor-, József- és Benedek-napot a hagyományőrző paraszti világban elsősorban az időjóslások kapcsán emlegették. Nem csoda, hisz a gazdálkodó ember figyelme ezidőtájt egyre inkább a természet felé fordult, s az újjászületés ténye vált elsődlegessé.

A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek, és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK ZSÁKBAN HOZZA A MELEGET. ÁM HA ÜRES EZ A ZSÁK, NEM KAPOD CSAK HARMADÁT."


                                                                  

                                                 



Birtalan Ferenc : Március jön

 Március jön


megint tavasz jön

megint tavasz

ibolyaszép

kankalingyönyörű

vissszapörögnek az évtizedek

és kisfiú vagyok

újra kamasz

szerelmes a simogató márciustól

hiába tudom

semmi sem igaz

kigombolt ingembe bújó szél se

és mégis

megbolondulok érte

a rigóénekért

gerleszóért

a mandulafa

rózsaszín-fehér díszben

olyan egyszerű tiszta

szinte azt hiszem van isten

bár kókler módon csinálja

minden tavasz ugyanaz

semmi dráma

nézed ahogy jön

lányhaja leng

elfelejtesz káromkodni

mert mégis csak

ő a drága 

                /  Birtalan Ferenc  /

                                                    


Hirth Éva : Valamit sodor a szél

Valamit sodor a szél


Március van, valamit sodor a szél,

még a szellő is nékem mesél,

lelkem,elmém elcsendesedik,

a kokárda a kebleken ékeskedik.


Az Országom már oly sokat szenvedett.

Jó Hazám zászlaját vigyétek!

Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!

Mi szívünkbe, még most is belemar.


Zászlónkat magasra fújja a szél,

hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,

soha nem feledjük vörös véretek,

nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...


Lehet az élet mostoha, és történjen bármi,

az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,

ti ,ki életeteket feláldoztátok,

hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.


Lehajtott fővel Petőfi szobrához érünk,

tőle segítséget már hiába remélünk,

a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,

csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.

              /  Hirth Éva   /