Június

Csodás június, hozz nekünk valami szépet!

Ma csodás reggelre ébredtem a napot ismét látni véltem, elmúlt egy újabb hónap, most június első napja van!

Májusban az eső hullott, de júniusban ragyogás legyen!

Mert napot kérek,napot hogy nyíljon a sok virág,s az emberek arcán újra mosoly legyen!

Elmúlt már egy újabb hónap, ami abban rossz volt magával vitte, s itt egy új ami remélem csak mosolyt hoz!

                                        Lona

                                                    

Június 1

 

Szabó Lőrinc :Májusi orgonaszag

MÁJUSI ORGONASZAG

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyűlt a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körül, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,

mint alvó agyban a túlvilág,

vagy halk izzása a testi kéjnek,

amit hajnalban szít a vágy.

Az kezdte, az orgona! A mai! De

félszáz tűnt május hozta vele,

jázmin, rózsa s akác özöne

ringatta vele, lidérc, kísértet,

a rég s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és

ópiumittas szellemek

kaszaboltak, mint zene a levegőt és

ahogy a fény az üveget:

csókolva, belül, selymesen,

mint mikor mélyen, a meztelen

szív alján zsong a szerelem

s lobbanni gyűjtenek új erőt

és csendülni a lankadt idegek.

S a rácsnak dőltem, az édes égig

tágulva, nyílva, ahogy soha még,

és ittam az orgonaízt, a régit,

az újat, a zenénél zenébb

mérget, emlékek és tavaszok

szeszét, és amit a jelen adott,

a visszatért nagy pillanatot,

mely a betegen ím újra végig-

borzongta az élet gyönyörét...

Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt

sajgás vagyok, álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha enélkül - így fenyeget -

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag.

/ Szabó Lőrinc /

                                                   

Május

 

Reviczky Gyula : Május

 Május

Az ifjuság bájos vidéke

Tele van napfénynyel, virággal,

Himbálják illatos fuvalmak,

Bezengi csattogó madárdal.

Derűs ábránd, álom, reménység

Szór pazarul fényt, illatot.

Nem látni ottan ködöt, árnyat,

Csak a bimbófejtő napot.

Te, ki megújulsz minden évben,

Természet ékes ifjusága,

S egyforma bűbájjal mosolygasz

Bíborra és daróc-gunyára:

Gyönyörü május, szívdobogva,

Vidáman hadd köszöntselek!

Nekem is illatoz' virágod,

Rám is sugárzik kék eged.

Napodnak hulló tiszta fénye

Hevíti az egész világot.

A mi csak kedves, a mi bűvös,

Pajkos szeszéllyel mind kitárod.

Minek zománczot nem te adtál,

Elveszti illatát, szinét.

Te vagy a művészek művésze,

Te az örök költői szép.

Virágokat hullatsz a földre,

Ha tomboló vihar megingat;

És hogyha sóhaj kél szivedből:

Az is csak édes, langyos illat.

Emelt homlokkal, könnyü szívvel

Vivhatja az a lét-tusát,

Kinek harczára te mosolygasz,

Gyönyörü május - ifjuság.

              

                        /  Reviczky Gyula   /

                                                                

Fagyosszentek

 

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

 VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod

csak az nem fél kit a remény

már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem

ez a megtartó irgalom

a gondviselő félelem

kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén

vajon amikor zuhanok

meggyújt-e akkor még az én

tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy

sötétlő maggá összenyom

s nem villantja föl lelkemet

egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén

mondják úr minden porszemen

mondják hogy maga a remény

mondják maga a félelem

1994

        /  Kányádi Sándor  /

                                       

Madarak és fák napja

 Chernel István ornitológus, a Magyar királyi madártani intézet vezetője a párizsi mezőgazdasági egyezmény évében, 1902-ben a világon az elsők között szervezte meg amerikai mintára a madarak és fák napját. Ma már számos országban ünneplik ezt a jeles napot, amely összefoglalja a természet védelmének és megőrzésének fontosságát.

 

Nadányi Zoltán : Anyu

 ANYU

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik,

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba kerül,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van,

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

         / Nadányi Zoltán  /

                                            

Bakos Erika: Májusi sóhajok