.jpg)
Petőfi Sándor : Mint felhők nyári égen....
MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...
Mint felhők a nyári égen,
Érzeményim jőnek-mennek
Majd fehéren, majd sötéten;
S egy sem áll, egy sem pihen meg.
Hova mennek? honnan jőnek?
Nem tudom, nem sejthető;
Hozza és elfúja őket
Az örök szél, az idő.
A szerelem fellegéből
Hulltanak reám villámok;
A barátság fellegéből
Záporesők szakadának.
Zápor és villám multával
Csendes tiszta lett az ég,
S a másik perc fuvalmával
Ujra felhő érkezék.
S a felhők, habár fehérek,
Árnyat akkor is csak vetnek.
Majd ha én oly időt érek,
Hogy felhőim megrepednek!
S széleikre rózsaszínben
Száll az égő napsugár,
S ők úgy állanak fölöttem,
Mint megannyi tündérvár!
Oh ez idő el fog jőni,
Amidőn majd szerelmemnek
S barátságomnak felhői
Rózsaszínben tündökölnek;
Hanem akkor már indulhat
Temetésemre a pap,
Mert ha a felhők kigyulnak
Lemenőben van a nap.
Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.
.jpg)
Komjáthy Jenő : Májusi reg
MÁJUSI REG
.jpg)
Nézd, kedvesem, a rét, az erdő
Milyen bübájban ég,
A táj milyen gyönyört lehellő,
S mily mámoros a lég!
Mily harmatos, mily friss a
rózsa,
Hogy csattog a madár,
S mily pajkosan lejt a sióra
A fürge napsugár.
Mily puha, bársonyos a pázsit,
Mily enyhadó a lomb,
A léglakó hogyan cikázik,
Hogy ömleng és csapong.
Hogy zümmög, zsong, zeneg a
légkör,
A föld mi dús, pazér!
A szem kigyúl a büszke kéjtől,
S a szív imára kél.
Mily
balzsamot lehel a szellő,
Ah, milyen illatár!
Ott keleten a kósza felhő
Biborruhába jár.
És
milyen új, mily üde minden,
Mily ifjan ragyogó!
Mit érezek, mit látok itten,
Az ki se mondható.
Oly
bűvös
reg, oly szent tökélet,
Milyen még nem vala;
Az éden ez talán, az élet
Legelső hajnala.
Ez
nem a tegnap, nem a régi,
Elkoptatott alak:
Mostan születtünk, most jövénk mi
E fényes színre csak.
Nincs
múlt, sötét idő
mögöttünk,
Itt minden dús jelen;
Az élet ormán, ott fölöttünk
Virraszt a Végtelen.
Ó,
hallga, hallga! Milyen érzés,
Mily bűvölő zene!
Mintha szivünkkel a teremtés
Összhangban zengene.
Milyen jóságos, nézd, a
napnak
S fönséges arca ma!
Milyen csodás vágyak ragadnak
El minket, Éloa?
Ily
bűvös
reg, ily szent tökélet
Még sohasem vala;
Az éden ez, bizony, az élet
Legelső hajnala.
Úgy
érzem,
hogy minden, de minden
E percben születék -
És e dicső világot Isten
Mostan teremti épp.
/ Komjáthy Jenő /
[Szenic, 1892.]
.jpg)
Heinrich Heine : Megjött a május
Heinrich Heine
Megjött a május
Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.
Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.
Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.
/ Ford :Nadányi Zoltán /
.jpg)
Pete László Miklós : Fagyosszentek
Fagyosszentek
Három vad pírszinges srác,
Szervác, Pongrác, Bonifác -
Tombol hosszú napokon;
Homokon meg romokon.
-----
Az öreg Nap szédeleg,
Elmenekült a meleg,
A szél se veszi zokon,
Eső kopog fadobon.
----
Fagyosszentek idején
Minden mese koravén,
Esőcseppek rejtekén
Rejtőzik a friss remény.
-----
Fagyosszentek ideje,
Az év bűnbánó helye,
Lomha bánat szemereg,
Esőcsepp és könny pereg.
----
Nap fején a glória
Ködös melankólia,
Felhőn borús a redő,
Esővel gyón az Idő.
-----
Fagyosszentek reggelén,
Világ néma peremén,
Néma kráter-ég alatt
Megpihen a pillanat.
----
Az Idő árja halad,
S a napok, mint vén halak,
Hömpölygő idő-vízen
Tovaúsznak szelíden.
----
Fagyos reggel, vén ravasz,
S az elröppenő tavasz
Önmagát gyászolja már,
Könnyben ázik a határ.
----
Fagyosszentek reggele
Halott reménnyel tele,
Szél és bánat: két rokon,
S konok Hit jár tű-fokon.
------
Fagyosszentek reggelén
Nyárral kokettál a Tél;
S világvége hiteget
Könnyen szálló hiteket.
---
Fagyosszentek alkonya
Újuló remény hona,
A felhőfront somolyog,
De a Föld tovább forog.
-----
Vén fagyosszent, vén halál,
Itt az Élet dala száll;
A gyász mindig ugyanaz,
De jövőt hoz a Tavasz.
------
Fagyosszentek zord ege,
A Múlt múló hidege
Utunkba hiába áll;
Úgyis eljön már a Nyár.
/ Pete László Miklós /
Fagyosszentek
MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)
A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket” (Borus 1981: 53). Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” (Sándor M. 1976: 223). Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz (Pócs 1964: 33). A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:
Sok bort hoz a három ác,
Szervác, Pongrác, Bonifác,
Ha felhőt egyiken se látsz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)