Őszi rózsa: Pósa Lajos

 

Csorba Győző :Tevékeny ősz

 TEVÉKENY ŐSZ

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz

teljes iparkodással ténykedik:

szervezi a kerti brancsot a kezdőket

kitanítja a haladókat emlékezteti

s fokozatosan adagolja

a kopárságot hideget olykor

a gürcölésbe csöpp játékot is kever:

például ökörnyálat úsztat szusszanó

sündisznóval zörgeti végig az avart

s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt

De persze többnyire mégiscsak dolgozik

hogy meglegyen aminek meg kell lennie:

az ál-halál a visszatartott lélegzet

a tág-üres terek a hasznos türelem

mikor majd agresszíven és hatalmasan

a zúzos talpú tél megérkezik.

                       /  Csorba   Győző   /

                                                           

                                                          

                                                        

                                                          

Leander Kills - Hull az elsárgult levél - Leander 10

Sík Sándor : Az első sárga levél

  Az első sárga levél

A fák alatt feküdtem,

Merengve fölfelé.

Hát ellibeg fölöttem,

Bénán, aszály-ütötten

Egy sárga tölgylevél.

Könnyelmű szél zilálja

Az asszu lombokat,

De nem leng több utána,

Csak ő az ősz leánya,

Az első áldozat.

Egyetlen, aki lenni

S nem-lenni is megért.

Valami hívja menni

- Menni-e vagy pihenni? -

Nem kéri, hogy miért.

Mért éppen ő az első?

És mért ilyen korán?

Mért nem dajkálta eső

Kis életének első

És utolsó nyarán?

Nem kérdez és nem lázad,

Panasza, könnye sincs.

Hűlt erein alázat

Halk zizegése bágyad

És lelkemen legyint:

"Törvényemet betöltöm:

Édes volt odafönn,

És jó lesz lenn a földön.

Azt, ami lesz, köszöntöm,

Ami volt, köszönöm."

                 /   Sík Sándor    /

                                          

Ősz

 

Ősz

 "Ez az én időm, áttetsző, ragyogó, szelíd csillogású szeptember.

Édes a levegő, a színek, a nap. Valami egészen különös édesség van a levegőben,

harapni, enni lehet." (Gyarmati Fanni)

Balogh József: Nyár

  Nyár

Nyár kacsint be az ablakon

egy tikkadtságos hajnalon,

fénye a redőnyt törve át

magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,

lajháros-lusta ágylakót,

tarisznyájában új virág,

– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,

egy tópartra szánt rádió,

fecskék cikázó röpte száz,

veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,

nevet a Nap rá huncutul,

izzad az erdő, fű, a rét,

patak párolog, és az ég

szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:

kugliznak fönn az ördögök,

fürge felhő száll, dús-esős,

lenn fű között időz az őz,

hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

          / Balogh József   /

                                            

Nyár köszöntő

 

Cecelia Ahern: Nyár

 

Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj

 Nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.

Az álom sűllyed, olvadok.

Tárt ablakunk alatt a mélyben

a júniusi éj csobog.

Üvegzöldszínű habja szélén

mint fel-felbukkanó halak,

a csillagok kecses csapatban

csobbannak és villámlanak.

S a fák között – kövér korállok

árnyékot-lengető bogán,

haján világító moszattal

átúszik lassan Szent-Iván.

           

   /  Nemes Nagy Ágnes /