Október
"Októberben van néhány nap, amely majdnem tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk fölött, tiszta kék, olyan mély és makulátlan, hogy minden megszépül tőle.
Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és narancsszínben
játszanak a fák. Minden szín neonfénnyel ragyog, lüktet a nehéz, aranyló napfényben."
(Laurell Kaye)
Juhász Gyula : Vértanúik
VÉRTANÚINK
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.
/ Juhász Gyula /
Dsida Jenő : Súgás az ősznek
SÚGÁS AZ ŐSZNEK
Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és hallgatagon,
s hervasztó, irgalmatlan
szomorú szemeiddel
befigyelsz minden ablakon.
Ősz, te sokat tudsz,
s tudásod soha el-nem-vehető,
mert a halottak nagy-erősek
és tanítód a temető.
Ősz, te sokat tudsz
és ajtómat ha titkon benyitod,
mellém lopózva böngészed ki,
miket szitálón, csöndesen
a papírra írok.
Ősz, te sokat tudsz,
de most nyílik a szám
s oly valamit súgok,
mit te se tudsz talán:
Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan
köd-váraktól köd-várakig,
van egy búsongó kis fiú,
van egy sóvárgó kis fiú, -
- ki ibolyákat álmodik.
Szatmár, 1924. szeptember
/ Dsida Jenő /
Kopogtat az ősz
Kopogtat az ősz
Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt;
pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az
árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az
őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták
ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul
felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul
eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és
beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben,
melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban
élünk és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket,
és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink
során.
(Pam
Brown)
Pósa Lajos : Ősszel
Ősszel
Fecskemadárt tudakozom:
Hová készül olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.
Kérdezem a falevelet:
Mért oly sárga? Talán beteg?
Azt feleli a falevél:
Nemsokára viszi a szél.
Ne szállj, kedvem a fecskével,
Sem a sárga falevéllel,
Majd visszajön még a fecske,
Lesz még a fán levelecske!
/ Pósa Lajos /
Csorba Győző :Tevékeny ősz
TEVÉKENY ŐSZ
Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz
teljes iparkodással ténykedik:
szervezi a kerti brancsot a kezdőket
kitanítja a haladókat emlékezteti
s fokozatosan adagolja
a kopárságot hideget olykor
a gürcölésbe csöpp játékot is kever:
például ökörnyálat úsztat szusszanó
sündisznóval zörgeti végig az avart
s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt
De persze többnyire mégiscsak dolgozik
hogy meglegyen aminek meg kell lennie:
az ál-halál a visszatartott lélegzet
a tág-üres terek a hasznos türelem
mikor majd agresszíven és hatalmasan
a zúzos talpú tél megérkezik.
/ Csorba Győző /
.jpg)



.jpg)



