Hónapokról versek

Csiha Kálmán : Ősszel a ligetben...

Ősszel a ligetben....

Ültem a padon a halk ligetben,

s ölembe hullt egy falevél.

Jöttéért postát sem fizettem,

- gondoltam - s mégis ideér.

Halk pergamen. Finom szövésű,

illatos, sárga kis levél.

A fáról hullt, hol néma fésű,

a sárga Ősz neszez, zenél,

s kifésül mindent és lehullat.

Míg lefoszlik a lomb-ruha,

s mi élt, remélt, kifakulhat;

zörgő avar lesz, halk, puha.

Néztem a sápadt, kis levélre,

és megborzongtam (jött a szél),

s a liget fáit, ahol érte

suhogva, hullt ezer levél.

De ő pihent a kezemen,

mint aki hazaérkezett.

Érezte meleg tenyerem

s a fent mosolygó kék eget.

Ó, Istenem, ha majd az ősz jön,

s elkéred földi életem,

majd ott a végső élet-őszön

ilyen lombhullást adj nekem!

Kezedre szállva én - hulló levél -

elsárgult, földi pergamen;

engedd, pihenjek, hol élet zenél

kezeden, e végtelen kézen.

/ Csiha Kálmán /

Aranyosi Ervin: Őszbe öltőznek a fák

Major Gabrriella: Áprilisi képeslap

Áprilisi képeslap

Üdvözlégy természet!

Most kezdte színeidet

a tavasz újjá festeni

A fák üstökét eső fésüli

Zsendülő pázsitot borzol

és virágruhákban táncol

a szél s szökken felhők fodrára

kéklő hegyek ormára

Illatrajt repít a méhdongás

A harmat gyöngy, napsugárcsillanás

Zizegő sásban madárfészek

s szárnyakat bontó rebbenések

Árad a fény reggelente

aranyló híd víztükörre

Világra tárulnak az ablakok

A zsongó lelkek pici harangok

Könnyíts a szíveden s emeld az égig fel

A hithez – hinni a jót – ott mindegy mennyire kell

akarni vagy elengedni azt, ami nincs

ha a remény tünékeny, elásott, csalóka kincs

mert mégis mindig valahol

valaki új dalt dalol

és új élet fakad a rügyező ágakon

Üdv hát neked is, üdvözlégy barátom!

/ Major Gabriella /

Mészely József : Húsvéthozó április

Évenként szabályosan, szinte monotonon ismétlődnek ünnepeink. Mégsem lehet föllapozni a tavalyi, vagy az azelőtti ünnepeinket, gondolatainkat az idén. És rendjén van ez így. Kínos lenne például egy múlt-év húsvétjára készült prédikációt változatlanul elmondani ma.

Az ismétlődő, de sohasem ugyanolyan ünnepeink sorában számomra kiváltságos helyet foglal el az idei Húsvét.

Kezdem megérteni, hogy ez a legcsodálatosabb, legjelentősebb ünnepünk. Hiszek Húsvétban, a föltámadásban. Húsvét a hitemet jelenti. Azt, hogy: mégiscsak lehetséges!

Lehet!

Nem válhat soha életem értelmetlenebbé, mint Krisztus leesett, értelem nélküli álla a kereszten.

Nem lehet soha sivárabb lelkem, mint a keresztről a semmibe-meredő fénytelen szempár.

Nem lehetek soha akaratlanabb, közömbösebb, mint a kereszten függő mozdulatlan test.

Amikor érzem, hogy ujjaim közt esik szét akaratom;

amikor az utak bezárulnak körülöttem;

amikor belémlopakodik a kétségbeesés: hát még az egymásnak-rendeltek találkozója is elmaradhat? - földereng akkor előttem a szegzett kéz, a szavak-nélküli tátott száj, a megkövesedett szem, a megőszült szakáll.

Egyszerre magasba lendül céltalanul csüngő kezem. A megértett Nagypéntek után hozsannát kiált.

Hát mégis! LEHET, kiáltom, s éledő értelmem betázi a szót:

Lendület, Erő, Hit, Eredmény, Teljesség.

Húsvét. Nem-értelmetlen, nem-holt, nem-savanyú élet.

Életelemem, életlehetőségem ez a Húsvét. Csalódásaim, kétségeim, kereszteim, nagypéntekeim föloldódhatnak, mert Húsvét a győzelem. A lehetőség.

Április köszöntő

Majoros Gabriella: Áprilisi képeslap