József Attila

 

Todorovits Rea

 Az első tánc ma a hit lángja.

Hinni. Amikor hiszed, lesz alkalom meggyújtani majd mind a négyet. Lesz erőd átvészelni azt, ami most oly nehéznek tűnik. Amikor hiszed lesz erőd túllépni, átlépni vagy meglépni azt, amit a holnap tartogat. Hiszed, hogy van erő még a szíved mélyén, és nem hagy magadra, ha úgy érzed majd, nem megy tovább. Hinni, hogy ami ma fáj, majd leplet terít rá az éj, és holnap végre mosollyal ébredsz. Hinni abban, hogy van út, van esély, van még lépés, számtalan, a boldogság felé. Hinni abban, hogy egyszer majd benned is hisznek, annyira, mint te magadban. Hogy az út, amire rálépsz jó irányba visz majd. Hinni. A szerelemben, a magány édes csendjében, a zajban, a kacajban, vagy egyetlen hópihében, a fahéj illatú mézeskalács boldogságban, Istenben, a holnapban, vagy a pillanatban, de leginkább önmagadban. Máskülönben elvesztél.

                                                                (Todorovits Rea)

Barátság

 

Kalimonasz

 KALIMONASZ - Akkor szeretsz jól

Akiket rád bízott az Ég, engedd repülni. Ajtód ne falazd be előttük, hogy szárnyai mindkét irányba nyílhassanak. Ablakod tárd szélesre, hogy mindig láthassák a világot. És egész életedben kísérd őket a szíveddel.

Akkor szeretsz jól, ha nem is tudsz róla, hogy szeretsz. A földbéli szeretet csupa kívánság. De ezt nem tarthatjuk többre az emberi akaratnál.

Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy ami neked gondot jelent, azok a gondok másokat is kísértenek.

Akkor szeretsz jól, ha nem kérdezel, hanem vársz, hogy akarnak-e szólni, és ha mégis kérdeztél, nem követeled a választ.

Akkor szeretsz jól, ha tudsz hallgatni. Hallgatni, amikor ha szólnál, bántanál vele. És hallgatni, amikor a csönd szebb a szónál, amit kimondanál.

Akkor szeretsz jól, ha meghallgatsz másokat, és nem csupán a füleddel hallod a hangok zenéjét, hanem a szíved is érti a szavak mély muzsikáját.

Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy nem kell mindent a szívedre venni.

Akiket rád bízott az Ég, azoknak a lelkedben bocsáss meg, mielőtt ezt kérték volna.

Akiket nem ismersz közelről, azokra nincs okod neheztelni.

Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy mindenkinek sok munkája van a szeretettel. Értsd meg az embereket - ennyi elég is lesz.

                                            Ford: Vágó Gy. Zsuzsanna

                                                                                      

Adventi gyertyaláng

 

Müller Péter

 

"Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál.

Sok mindent variálhatsz. Elronthatod.

Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz.

Szólamokat megváltoztathatsz benne;

oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön,

- de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen.

Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is:

de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod:

a TE DALOD SZÓL!"

                                                   /   Müller Péter  /

                                                                                  

Robert Brault

 

Agárdi Zsóka

 Manapság már nem javítunk semmin, inkább elhajítjuk.

Veszünk helyette másikat.  Újért kutatunk.

Nem merünk érzelmileg kötődni, mert nem bízunk, nem szívvel, ésszel döntünk.

Nem akarunk harcolni, elfogadjuk, ami van, és megyünk tovább.

Hajtunk valami felé, hisszük, hogy mennünk kell, el, előre, alrébb, még a fejünket is elfordítva, és közben sehova sem jutunk.

Azt mondjuk, harcolni akarunk, de nincs erőnk, nem vállalunk felelősséget.

Azt mondjuk, mindent megtettünk, majd ezzel lezárjuk.

Igen, néha tényleg mindent megteszünk, de legtöbbször inkább semmit sem.

Mert nem vagyunk hajlandóak várni, nincs türelmünk senkihez és semmihez, valahol az évszázadok során elveszett ez a tulajdonság belőlünk.

Ha döntünk is, akkor kis időre, aztán valami szebb, csillogóbb vonja el figyelmünket, és azt választjuk inkább. Így az első dolog, ami mellett letettük a voksunkat, amibe időt fektettünk, vágyakat és érzéseket tápláltunk iránta, lassanként elhalványul és a múlt martaléka lesz.

Nem hallgatunk a szívünkre, a profitot keressük, a múlandó örömöket, az üres kielégültséget, amire csak később jövünk rá, hogy semmit sem jelentett.

Bátortalanok vagyunk.

Félünk saját érzéseinktől és döntéseinktől, és hagyjuk, hogy a múltunk belénk kapaszkodjon és irányítson.

Nem hallgatunk a lelkünk hangjára.

Nincs bennünk becsület, sem tisztelet, egymásra mutogatunk, miközben legbelül darabokra esünk, s az egyetlen, ami talán összefog bennünket, az a mérhetetlen egoizmus, a tökéletesség délibábja, mert azt hisszük, mindent jól csinálunk, ha csupán arra hajtunk, ami időszakos, ami másnak tetszik, ami kívül maga a megtestesült ideál.

Kritizálunk, de magunkba nem nézünk, és mivel folyton másokkal és a véleményükkel vagyunk elfoglalva, nem fejlődünk.

Bátortalanok lettünk, és nem szégyelljük.

Nem akarunk már semmin sem javítani, mert az fárasztó, abban munka van, ahhoz nem értünk.

Nem azt becsüljük meg, amink van, hanem azért siránkozunk, mink nincs.

Ezért van annyi válás, ezért nem dolgozunk már a kapcsolatainkon sem, nem törődve a következményekkel, ha eldobunk magunktól valakit, akinek lehet, hogy csak egy

újabb esély kellett volna, akinek lehet, csak egy pici löket hiányzott, hogy újra talpra álljon.

Már nincs értéke a fogadalomnak, sem a karika gyűrűnek, sem a holtodiglannak.

Már nem tudunk igazán szeretet adni, mert nem tudjuk hogyan kell, és nem tudunk elfogadni sem, mert minket sem fogadtak el.

Már nem tudunk és nem is akarunk javítani rajta, hogy újra egymásra találhassunk az élet kihívásai közepette, mert nincs bennünk elég bátorság és kitartás sem.

Pedig szívből szeretni, szerelmesnek lenni az igazi bátorság ezen a Földön.

Valahol elromlott a világ, és kifordult magából.

Valahol az emberek elvesztették önmagukat, és nem találnak vissza.

A bátorságot nem keresni kell, mert bennünk van, mélyen eltemetve, csak elő kellene hoznunk...mert mindig is ott volt, csak hinnünk kell magunkban.

                                            /   Agárdi Zsóka  /

                                                                            

Bob Marley

 

Csitáry-Hock Tamás

 Mindig van okunk egy ajándékra...

Mindig van okunk egy ajándékra... Ha más nem, önmagában az, hogy élünk. Élünk és szerethetünk. Hogy mosolyoghatunk. Hogy lehet egy szép történetünk. Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk. Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk. Mindent. Akár az egész világot. Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is. Ha magadat adod - az egész világot adod. Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz. A világot. Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé. És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér. És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja. Mert mindig van alkalom az ajándékra.

                                                       /     Csitáry-Hock Tamás:   /