Hónapokról versek

Radnóti Miklós : Száll a tavasz

Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!Radnóti Miklós: Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!

/ Radnóti Miklós /

József Attila : Tavaszi ének

Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt,

Szerelmes szívem sóhaját

S csitítgatom szegényt,

Nekem nyilik minden berek

– A vérem játékos gyerek –

S a Nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –

Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,

A szellő nádi hegedű,

Rügyeznek ifjú lányszivek,

Az arcokon derű!

Csikó nyerít szerelmi vészt

S a torkom fölkiáltni készt:

– Vén Földünk hogy forog!

S a kék ég is milyen magas,

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

– Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,

Ott északon a bús hegyek,

Hol nem gondolnék rá soha –

De arra nem megyek…

– Rikolts, dalolj szegény torok:

– Ihaj, a Földünk hogy forog!

Ihaj szerelmi láz!

Mig jő a Tél, ki béhavaz

– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –

S a halál citeráz.

/ József Attila /

1922. június 18.

Aranyosi Ervin : Itt a tavasz

ITT A TAVASZ

Megjött hát a tavasz,

rügyeznek a fák,

hallgasd a madárdal

vidám dallamát!

Frissül a levegő,

a szél is dalol,

Sándor, meg a József

itt jár valahol.

Lábnyomukban lépked

büszkén Benedek.

Zsákjukban meghozták

a várt meleget.

A világ fényben fürdik,

Ragyog a napunk,

mosolyog az ég is,

vidámak vagyunk.

Kedves Tavasztündér,

vártunk már reád

varázsold a telet,

szép tavaszra át.

Színes virágokkal

terítsd a mezőt!

Készíts új világot,

szebbet, élhetőt.

/ Aranyosi Ervin /

Édes Gergely :Némely tavaszi madarakról

Némely tavaszi madarakról

Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta

És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,

Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel

S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.

A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban

Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.

A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek

Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.

A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász

Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!

A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!

A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.

Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!

Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!

Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!

Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!

S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:

Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?

Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már

Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.

Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már

Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?

Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának

Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,

Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat

Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.

Aki beléjek adott egymást értő különös szép

Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.

Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját

Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;

Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén

Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.

Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang

Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.

Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról

Mindazokat nékünk engedik által ezek.

Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott

Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.

Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja

Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.

Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:

Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!

/ Édes Gergely /

Versek a tavaszról

Talán mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz. Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs

Itt hát a kikelet!

Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.

Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!

Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!