MÁJUSI
REG
Nézd,
kedvesem, a rét, az erdő
Milyen
bübájban
ég,
A
táj milyen gyönyört lehellő,
S
mily mámoros
a lég!
Mily harmatos, mily friss a
rózsa,
Hogy
csattog a madár,
S
mily pajkosan lejt a sióra
A
fürge napsugár.
Mily puha, bársonyos a pázsit,
Mily
enyhadó a lomb,
A
léglakó hogyan cikázik,
Hogy
ömleng és csapong.
Hogy zümmög, zsong, zeneg a
légkör,
A
föld mi dús, pazér!
A
szem kigyúl a büszke kéjtől,
S
a szív
imára kél.
Mily
balzsamot lehel a szellő,
Ah,
milyen illatár!
Ott
keleten a kósza felhő
Biborruhába
jár.
És
milyen új, mily üde minden,
Mily
ifjan ragyogó!
Mit
érezek, mit látok itten,
Az
ki se mondható.
Oly
bűvös
reg, oly szent tökélet,
Milyen
még nem vala;
Az
éden ez talán, az élet
Legelső
hajnala.
Ez
nem a tegnap, nem a régi,
Elkoptatott
alak:
Mostan
születtünk, most jövénk mi
E
fényes színre csak.
Nincs
múlt, sötét idő
mögöttünk,
Itt
minden dús jelen;
Az
élet ormán, ott fölöttünk
Virraszt
a Végtelen.
Ó,
hallga, hallga! Milyen érzés,
Mily
bűvölő
zene!
Mintha
szivünkkel
a teremtés
Összhangban
zengene.
Milyen jóságos, nézd, a
napnak
S
fönséges arca ma!
Milyen
csodás vágyak ragadnak
El
minket, Éloa?
Ily
bűvös
reg, ily szent tökélet
Még
sohasem vala;
Az
éden ez, bizony, az élet
Legelső
hajnala.
Úgy
érzem,
hogy minden, de minden
E
percben születék -
És
e dicső
világot
Isten
Mostan
teremti épp.
/ Komjáthy Jenő /
[Szenic, 1892.]