Régi dal


Egy dallamot sodor az őszi szél.
Sárgul már, hull a fákról a levél.
Megpendíti szívemnek húrjait.
Felrepíti lelkemnek szárnyait.

Ha meghallom a régi dalt,
mely olyan sokszor vigasztalt.
Egy régi nyár emléke visszajár....
Fülemben hallom szívem ritmusát.

Egy régi dal, - egy régi nyár....
Itt él a szívemben újra már.
Elrepült régen az ifjúság.
Mégis úgy érzem, most újra,
csak nekem szól a gitár.

Cri Amer :Csendes őszi vers

Csöndes őszi vers

Az elmúlásnak gazdag színeit

a lágyan hömpölygő köd fakítja,

és magányukról suttognak a fák,

sárba hullott valamennyi lombja.

Szomorú, vajúdó őszi vers ez,

fakuló fényben a felhők alatt

sápadt levelekkel játszik a szél,

és halálba simul a gondolat.

Hűvös van, jólesik a tűz-meleg,

zsarátnokot nézve elmerengeni;

s végső búcsút inteni a nyárnak,

fény tüze nem fog már hevíteni.

Csönd van, cseppen a hűs eső puhán,

haldoklik az őszbe fordult világ,

vele a lelkem is halni készül,

- elnémulok, és az idő megáll. 

                       /   Cri Amer     /

                                                   

   

Ősz

Ősszel...

"Ősszel, ahogy hűlnek az éjszakák, úgy lesz egyre színesebb a táj.

A fák, a bokrok, mind-mind magukra öltik színes ünneplő ruhájukat, 

hogy ezzel mutassák gyorsan múló pompájukat."

Miskolczi Tímea

Áprily Lajos : Gesztenyelomb

Hull a fákról

Hull a fákról sárga levél

játszik velük bús őszi szél

ágak siratják lombjukat

fák kérgét eső áztatja.

Ágak siratják lombjukat

tarka levelek a nyarat

dideregve összebújnak

társaikkal az avarban.

Fák kérgét eső áztatja

törzsét vizesre simítja.

Hová tűntek a bogarak?

Mókus lapul hűs odúban.

Hull a fákról a sok levél

rázza őket a hideg szél.

Érzem kitárt ablakomban

tél oson a lombok alatt.

Kertész Nóra  

Őszi képek

Az ősz szépség, világ sok színe,fények játéka,csupa harmónia.

Az ősz dicsérete

 Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek.

   Ady Endre

Juhász Gyula :Ének

Suhan az ősz

Fáknak levelei rozsdabarna ,sárga ,

De néhól vörösbe hajlik át az árnya.

Erdei utakon széllel együtt futnak,

Őszi hangulatba szinte kavarognak,

A Nap enyhe súgara simítja a tájat,

Öleli csókolja a gyönyörű a fákat.

Két évszakon át lombjait csodálta,

Úgy érzi itt hagyják és most ő lessz árva.

Már minden hiába meg jött az elmúlás

Addig eső könnye húlik majd a tájra,

A fák elalszanak a tavaszra várva.                                                                                                             

            Tokaji Márton

A fa ének a lehulló levélhez

elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehér bársony létre,
míg te a messze földet járod...

elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehér bársony létre,
míg te a messze földet járod...

Egy hulló falevélben....

Kersem azt a pillanatott

  

 

Keresem azt a pillanatot,

amikor a szél hófehérre vált,

azt a percet, amikor az aranyló szellő mederbe tereli a folyót,

s a felleg ezüst víz tükrén járja táncát.

Karjaimba zárom a kéklő forgószelet,

mikor lerázza magáról az út porát,

szemlesütve húzza maga után a telet,

s a rozsdásodó őszidő ad parolát.

Eléd állok és kérdem én:

Mondd milyen színű a szél?

Szabó Anita

CSODÁLATOS ŐSZ 

Csodálatos őszi kora este, ezer színben pompázik a táj. Az ég alján a Nap fáradt teste, fejét lehajtva, pihenne már. Őszi szellő suhan át a téren, meglebbentve fák rőt levelét, és az egyre halványuló fényben, dallamát zengi, erdő és rét. Lábam alatt lyukas dió roppan, enyhe szellő ringatja a fát. Árokszélen vadgesztenye koppan, levetni készül, tüskeruhát. Nap sugarát szűk marokkal mérik, harang kondul a domb tetején. Őszi lankán édes szőlő érik, nem éhezik már, a seregély. Őszi égen felgyúlnak a fények, levelet már nem kerget a szél. Éjféltájban elhalkul az élet, és a természet, pihenni tér.

Geisz László

Ne siess.

Dvorák Etela :Őszi napsugár

Őszi napsugár

Arcomon
sajgó táncot jár
az őszi napsugár.

Megremegek.
Nem simogat;
érintése fáj.

Levelek közt
rám talál,
szempillámon
ringatózva megpihen,
hajamba aranybarna
leveleket rejt.

Nyakamon felejtett illatod
az utolsó pillangót
felém csalogatja,
vállamon bujkáló árnyékod
beragyogja,

s az első csillagok
szenvedélyes sóhajával
szitakötők szárnyán

elszökik   a nyár..

  

        /  Dvorák Etela  /

                                  

  

    

Ratkó József : Ősz

Ősz

Szakállas, öreg esők járják az utakat. Ősz van.

Telnek a tavak, az árkok edényei: piros levelek

ringatóznak, ragyognak a vízen,

mint levesben a zsír csöppjei. A nyár

könnyű lábnyomát elmosta már a vihar. Telet szül

lassan az elnehezült szél. Árnyék didereg

a fal tövében. S elcsöndesült a Nap,

mint ingbe dugott madár.

Szép ez a világ! Örülni, énekelni

akarok most, gondjait hát elejtem.

Csillognak a fény krajcárkái: zöld,

piros, seszínű üvegcserepek.

Szabad vagyok - s ez is öröm. Az idő

nem parancsolhat nekem.

Törvényeit betartom, ismerem:

öregszem engedelmesen -

de nincs szívemben félelem,

szememben nincs alázat.

Nem tántorít fortély, se rontás:

magamból a rosszat kivetettem.

Az idő meg nem alázhat engem.

Kegyeiért nem tülekedtem,

s nem is fogok.

Fütyörészve végzem egyetlen

dolgomat: énekelek,

amíg tudok.

          /    Ratkó József  /