Fáknak levelei rozsdabarna ,sárga ,
De néhól vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatba szinte kavarognak,
A Nap enyhe súgara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű a fákat.
Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lessz árva.
Már minden hiába meg jött az elmúlás
Addig eső könnye húlik majd a tájra,
A fák elalszanak a tavaszra várva.
Tokaji Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése