Cri Amer :Csendes őszi vers

Csöndes őszi vers

Az elmúlásnak gazdag színeit

a lágyan hömpölygő köd fakítja,

és magányukról suttognak a fák,

sárba hullott valamennyi lombja.

Szomorú, vajúdó őszi vers ez,

fakuló fényben a felhők alatt

sápadt levelekkel játszik a szél,

és halálba simul a gondolat.

Hűvös van, jólesik a tűz-meleg,

zsarátnokot nézve elmerengeni;

s végső búcsút inteni a nyárnak,

fény tüze nem fog már hevíteni.

Csönd van, cseppen a hűs eső puhán,

haldoklik az őszbe fordult világ,

vele a lelkem is halni készül,

- elnémulok, és az idő megáll. 

                       /   Cri Amer     /