CSODÁLATOS ŐSZ 

Csodálatos őszi kora este, ezer színben pompázik a táj. Az ég alján a Nap fáradt teste, fejét lehajtva, pihenne már. Őszi szellő suhan át a téren, meglebbentve fák rőt levelét, és az egyre halványuló fényben, dallamát zengi, erdő és rét. Lábam alatt lyukas dió roppan, enyhe szellő ringatja a fát. Árokszélen vadgesztenye koppan, levetni készül, tüskeruhát. Nap sugarát szűk marokkal mérik, harang kondul a domb tetején. Őszi lankán édes szőlő érik, nem éhezik már, a seregély. Őszi égen felgyúlnak a fények, levelet már nem kerget a szél. Éjféltájban elhalkul az élet, és a természet, pihenni tér.

Geisz László