Hónapokról versek ,idézetek .képek
December
Gyémánt-könnyes jégvilággal
köszöntött be a karácsony,
pihe-puha hótakaró,
fehér bársony ült a tájon.
Csupaszra
vetkőzött fákkal
a napfény nem szeretkezett,
erdő mélyén és határban
szél úr hópelyhet kergetett.
Decembernek
lélegzete
sűrű, tejes ködbe fagyott,
felhők mögül a fény kibújt,
/ Domokos Jolán /
December
Nem
pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százév előtti, régimódi, biedermeier hónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez
a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
/ Heltai Jenő /
Nézd, hogy ha havazik december...
Szerelmem, figyeld az ablakot!
Szólj, hozzanak még parazsat,
halljam a tüzet, hogy pattog.
A kályhához közel hozz széket,
vagy napjaimat? de ez mindegy-
megtanulnám szimfóniáját.
Szólj még, hogy hozzanak teát is,
és bujj ide mellém, kedves!
A Sarkról olvass nekem bármit,
s havazzon... a hó eltemessen.
De jó meleg van itt nálad,
Szent minden, mi díszíti szobád,
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!
Nappal van s micsoda sötétség...
Szólj hát, hogy hozzák a lámpát.
Nézd, a hó, akár a kerítés,
S dér lepte az ajtónak zárját.
Én nem megyek ma már el innen...
Özönvíz előtt se után:
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!
/ George Bacovia /
December
"Ez
a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a
köd és a hó fátylai mögött.Gyermekkorunkban
e hónap első napján
árkus papírra, kék és zöld ceruzával karácsonyfát rajzoltunk,
karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel dobogó szívvel
megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így
közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás
izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni Most,
hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még
mindig várnék valamire. Annyi karácsony múlt el, egészen
sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi
ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő
fejjel, tele kötelezettséggel
és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani: s még
mindig várok valamire."
/ Márai Sándor /
Majd felkérem a Mikulást...
Decemberelő
Le érett
már a sok gyümölcs
öregesen süt ránk a Nap
levél hullva - gyarapítja
- út fövenyét beborítva -
rőt színű, puha szőnyegét.
Lépések a kerti úton
zizzenve, lassan elhalnak
mókusok a fenyőágon
fázósan összebújnak,
rigó matat az avarban
pakolja a sok levelet
bogyót remél még alatta,
amit ripsz-ropszra megehet.
Ablaküveg dísze is más,
parányi csizma, kis cipő
kandin mozdulgat a függöny
Mikulás mikor jössz elő?
/ Papp Bianca /
November
Sóhajt a rét, az erdő követi,
Reccsen az ág a szél tördelgeti,
Csöppje hull a hónak, hideg a táj,
Bújj közelebb kedves, a tél dudorász.
Zizzenve
lép a hajlott korú tél,
Tekintete a hidegről mesél,
Lelke remeg, a szíve kőkemény,
Márvánnyá lesz a föld, s hófehér.
Csattogjon
szárnyad, ha már földet ér,
Lábnyomod legyen csupa hófehér,
Jéghideg szíved egy idegen hely,
November, ha újra megérkezel.
/ Alb
Antal Kevesebb /
November
A
télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör
valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és
barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor
vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek,
diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van
benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk
volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.
Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.
Itt van a november
Lusta
pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
Durván harap a levegő,
számomra alig hihető,
hogy érzem illatát.
Vége
lett a hosszú ősznek,
dermesztő hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre...
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.
Reggelre
ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csípős, téli szél...
Zúgását hallgatom.
Alattam
megroppan a dér,
jövőre úgyis visszatér
a napsugár-tenger.
A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:
Itt van a november.
/ Rácsai Róbert /
Novemberi napsütés
"Délben
mégis győzött
a nap sugárka,
az ősz ködét átfúrta, mint a dárda
s a szürke ködmön fénylő díszt kapott
magára tűzte ékül a napot.
S míg a fénygömb ott tündökölt az égen
én földi porszem megigézve néztem,
olyan volt mint egy óriási mosoly
s szerte foszlott tőle a ködgomoly.
Így harcol ő a köddel és sötéttel,
s mikor a föld elfordul tőle éjjel,
ő akkor is ott virraszt őrhelyén,
s rést vág az egek sötét függönyén.
Ó, jól tudom, hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,
belőle árad minden, ami élet:
a kezdettől változó őstenyészet.
Tudom, de mindig újra meg csodálom,
mikor áttör a ködlő láthatáron,
tavaszidőn dicsfényben tündökölve,
s ősszel, mikor búcsúzva néz a földre."
/ Várnai Zseni /
"A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten."
/ Hamvas Béla /
Hervadás
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az
öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Hervadáskor,
pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék...
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...
Hervadáskor,
pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Ugye, ugye nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...
/ Ady Endre /
Viszlát Október!
Egy
újabb hónap búcsúzik ma!
De ne bánd, hogy most ez is itt hagy!
Hiszen a napoknak ez a dolga egymást váltják szépen sorba!
Most már kevés levél van a fákon, s hamar jön a sötétség, az éjszaka, az éjszakai álom!
De te kedves hónap még benne vagy szívünkben, hiszen oly sok szép dolog történt!
Volt nevetés, volt sírás, de öröm is volt bizony ám!
Most búcsút intesz te is, viszlát egy év múlva újra várunk rád!
Most nyomodban itt van már novemberben ami sok reményt hoz majd az életben!
Mert lesz ha úgy akarjuk sok mosoly, s boldog pillanat!
Igaz a nap már lassabban ébreszti a hajnalt!
De nekünk csodákkal teli pillanatokat hozhat, csak éljünk mindig boldogan!
Maradj még kicsit drága október, s legyen az utolsó napod csodaszép!
Mert van aki téged ünnepel ma még!
Csodás legyen november igaz már hidegebbek lesznek a reggelek,
de legyen benne mindig nevetés, legyen benne szeretet ami életünk végéig elkísér!
Csodás hónap viszlát október!
Az 1956-os forradalom Magyarország népének
a sztálinista diktatúra elleni forradalma
és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadság harca,
amely a 20. századi magyar történelem
egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
A
budapesti diákok
békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án,
és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával
fejeződött be november 10-én.
Október
Október reggel ezernyi színnel
Búcsúzik a nyártól a fény,
Vad felhők rongyán átküzdve lángját,
Csillan a tó tört tükörén.
Október
eljött ónos esőkkel
S szobámba kényszerít a szél,
Elbúcsúzott a kedves ágtól,
És sárba hullt egy falevél.
Október
itt van, hűvös
a hajnal,
Telet idéz a fagyos éj,
A galagonya izzó ruháját,
Pirosra csókolta a dér.
Október
estén sárgán világol
Ablakok párás üvegén,
Meleg otthonok szeretet-mécse.
Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.
/ Hajas György /
Október végi hexameterek
Táncosmedrű,
fehér nevetésű
patak fut a hegyről,
táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.
Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron
s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel.
Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság
tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti aranyát.
Lassú, okos vagyok én is e lassú, okos ragyogásban,
féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja,
téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben
s mint a lehelet futja be tükreit, árad az álmos
bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik
s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek
sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák
léptei már sikósak. Gyere hát elaludni az esték
hosszú szakálla alá: nézd, gyermeked is vagyok én, de
felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,
nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji
füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.
Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka
ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,
forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.
Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, –
ketten az egy gonddal.S míg elkap az álom, az éjben
hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten.
/ Radnóti Miklós /
Október a 2. őszi hónap a naptár szerint
és az 1. teljes őszi hónap csillagászati szempontból.
Időjárásunkban e hónapban már jelentős változások következnek be
a nyári időszakhoz képest, igaz a hónap elején még
jellemzőek a tipikus “vénasszonyok nyara” vagy más néven
“indián nyári” napok.
A népi időjóslás szerint október, azaz Mindszent hava
ha zivataros, hideg és szeles lesz a tél.
S a jövő tavaszra is jövendöl:
úgy tartják, hozzá hasonló lesz majd a március időjárása.
Ha októberben még meleg van, annak a „böjtje”
egy hideg februárral jön el, az októberi hideg szelekért viszont
enyhe január fog kárpótolni.
Október
