Márai Sándor: Négy évszak Január

Márai Sándor: Négy évszak

(részlet)

Január

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok még az élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. - Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Baczó Zsolt :Január

Baczó Zsolt: Január

Kelemen Zoltán : Január elején

 Január elején



Tavaszias mosollyal köszönt rám a Január.

Belém karol vidáman s az orromnál fogva vezet.

Csalókán langy szellő kacagva cibálja meg ingem.

Elsuhan a bokrok között s csalfán visszainteget.

Kis pocsolyából egy tükörkép kacsint vissza rám.

Két lépés közt szület újjá egy ezeréves dallam.

Széttárom karjaim, mint gyermek, mikor repülni vágy

s elhalkítom szívem, hogy csak a dobok hangját halljam.

Öreg platánok mormolnak imát az ég felé.

Hófehér felhők közt játszik bújócskát velem a Nap.

Lyukas zsebemből szöknek elhessegetett álmaim,

csak egyetlen egy a szívemben, mely titkon megmarad.

               / Kelemen Zoltán  /

                                             

                                  

Lázár Horváth Zsuzsanna: Gyöngyöző

Lázár Horváth Zsuzsanna :Gyöngyöző

Sárhelyi Erika : Január margójára

Január margójára"

Tél van,csak poroszkálnak a napok a naptárban,

de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőknek.

A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,

s így kevésbé fáj a pőre,hideg szürke január.

A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,

hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.

Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,

de lelkem már az enyhülésre készül.

A reggel a sötétből oly hirtelen derül,

mintha mosoly ömlene el a házak tetején.

Igen,itt legbelül a tavasz már enyém.

Már nem rémíthet se fagy,se konok szélvihar,

az se,ha majd a február szűz havat kavar,

mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.

             /   Sárhelyi Erika   /

Január

Január

Tóth Árpád : Január

Január 

Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?

            Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
           Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
           Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?
 

            Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
            Kinél a naptáros jobb időket rendel,
           Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
           Üti a jövendő kongó űrét csapra:
 

           Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
           Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
           A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hívatja, -
           Ez legyen az új év legszebbik divatja!

                    / Tóth Árpád /

                                            

 

Abradan : Január

Január

Kezdődhetne   ez az írás máskor is, de jobb, ha bármely december 31-én éjfélkor kezdődik, amikor zajos a város, az emberek jót kívánnak egymásnak - bár ezt mindennap megtehetnék -, a fény kiesik a kertek néma havára, ahol nem történik semmi...

Semmi, csak a madarak nézik a sötétséget, gyanakodva a lármára, és a kutyák idegeskednek a szokatlan járás-keléstől, és csak az egerek surrannak több félelemmel a hó alatt, és a fák álmodnak soha ki nem tudódó álmokat. Csak némely baktériumok és gombák dolgoznak az avar alatt, és egy macska oson a kerítés mellett rendes vadászútján. Nem azért, mert ,,vérszomjas", hanem mert az év végi vigadalomban megfeledkeztek róla.

 A sötétségben tehát sok minden történik, aminek ezen az éjszakán meg kell történnie, ezen az éjszakán és minden más éjszakáján a januárnak, a szerelem, az enyészet, az élet és a halál örökös lakodalmában.

   Fekete István   Csí  és   más elbeszélések  /

                                                                                

Szabó Ila : December