Január
margójára"
Tél
van,csak poroszkálnak a napok a naptárban,
de
az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőknek.
A
láthatár
szélén pezsgőszín
fellegek nőnek,
s
így
kevésbé fáj a pőre,hideg szürke
január.
A
ma és a tegnap még kéz a kézben jár,
hisz'
a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.
Talpam
alól csontig hatol a télbe dermedt beton,
de
lelkem már az enyhülésre készül.
A
reggel a sötétből
oly hirtelen derül,
mintha
mosoly ömlene el a házak tetején.
Igen,itt
legbelül a tavasz már enyém.
Már
nem rémíthet se fagy,se konok szélvihar,
az
se,ha majd a február szűz
havat kavar,
mert
bennem a kikelet már
öntudatra ébredt.
/ Sárhelyi Erika /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése