Supka
Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A
futó évek margójára
Mars
hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de
a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még
mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek
megfelelő
babonás
szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a
hírneves ,,március Idusán" ülték meg Itáliában az Anna
Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg
valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe
az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt
dicsőítette.
Ebből
formálódott
ki az Esztendő
vénasszonyának
ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk
is megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az
olaszok még ma is elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén
banyát). Innen aztán persze már csak egy lépés volt, hogy az
Anna Perennában egyáltalán valamilyen éjjeli démont, vén
boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen
aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett,
akik ezen a napon kötözött seprűnyélen
lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a
,,boszorkányszombatjukat". Így lett március tizenötödike
általában a nyugtalanságok böknapjává.
Forrás:
http://jelesnapok.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése