Az ibolya álmai
Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki
élek búsan, észrevétlenül:
A
pillangó is rajtam átrepül;
Csak
néha látom a kéklő
eget,
Ki
szeretettel adta színemet,
Fölém
kinyúlnak a sötét gallyak;
Elém
írígy, rút füvek állanak,
Még
a szép világot sem láthatom:
Ah,
én boldogtalan vagyok nagyon!
Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa
felett imígy panaszola,
S
írígylő
gondolattal átfutott
Szegfűt,
violát,
rózsát s liliomot.
A
hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S
még ébren van a merengő
virág;
A
lágy szellőben
ingó
bokrokon
Reszketve
omlik szét az éji fény,
Végre
elaludt e gondolaton:
Ah,
bár vadrózsa tudnék lenni én!
Beteljesült. Álmában rózsa lőn,
Vadrózsa,
nyílt s szellős
halomtetőn;
Üdvözletére
lepkék jöttenek,
Fejét
ringatták dalló lágy szelek.
Előtte
délibábos
messzeség,
Felette
a menny, nyájas, tiszta kék,
Az
ég kék földjén arany sugarak,
Melyek
reá, ragyogva omlanak.
Örült,
hogy hintáztatta a szabad
Légben
a karcsú ékes ágakat.
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván
virágit, lombját s tövisét,
Virág,
lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség,
ifjúság, hatalom velem!
De
nemsokára a vidék felett,
Tornyosultak
sötétlő
fellegek;
A
sebes zápor
gyorsan megered,
Leverve
róla szirmot, levelet.
Majd
zúgó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét
a föld szennyes porába mártva.
S
míg álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság,
szépség, veszve, veszve van!
Ő
puszta kóró,
él, de halva már,
Reá
undok pók hálót kötni jár;
De
íme látja, hogy csak álmodott...
Oh,
- felsóhajt: vadrózsa nem vagyok!
És újra csendes, holdas este lett,
És
újra mély ábrándba mélyedett:
Ah,
a mező
olyan vad, néptelen!
Belül,
a kertben volna jobb nekem:
Holott
hű
gond s szorgalmatos kezek,
Ápolgassanak
és növeljenek,
A
hajnalkának boldog élte van:
A
gyámvesszőre
felfut magasan,
Ha
a rút
szél jön, megkapaszkodik...
S
elszenderülvén így álmodik:
Hajnalka volt. Virággal teljesen,
Sugár
szil ágait ölelte fenn,
Amelynek
erős,
lombos alkata
Zúgó
szelekkel zúgva dacolva.
És
boldog ő!
midőn virága
hull:
Utána
fájó szívvel nem sóhajt,
Eljő
a hajnal, visszaadja majd...
S
egy elvesztettért
tízzel gazdagul.
De megdördül az ég nagy hirtelen,
Villám
cikázik bús felhőiben;
Egy
pillanat... s az égi
tűz
lesújt,
Csapása
tör, ront, - izzó lángja gyújt...
A
büszke szilfa forgács és szilánk, -
Ledönti,
meggyújtva az égi láng;
Szegény
virág! indája fonnyad, ég...
De
íme látja: hogy csak álmodik,
És
hosszú, halk lélegzetet vesz:
Ah,
jó hogy nem vagyok hajnalka sem!
És harmadízben szállt alá az est;
Ábrándba
mélyedt ismét örömest
Bokor
tövében a kis ibolya.
S
most a fehér liliomra gondola.
Ah,
oly magasan nem jó állani!
Oda
járnak az ég villámai,
Melyeket
a fenség magára von...
Legyek
én, legyek fehér liliom!
S megvan. Álmában úgy látá magát:
Mint
a kert karcsú fehér liliomát,
Magasan
nem állott mások felett,
De
látott napsugárt, kéklő
eget.
S
ő, ez átváltozásnak
általa
Igen
kevély, igen boldog vala!
Mert
minden illat s bűbáj,
ami csak
Kebledben
rejlik, óh jó anyaföld!
S
mit a napsugár szirmaikba szőtt
A
tavasz ifjú
szép viráginak:
Mindaz
egy-magán egyesülve van!
És
áll a liliom büszkén, boldogan.
A kertbe három ifjú hölgy jöve,
Telvén
a sok virágban öröme,
S
megszólal egyik ékes hajadon:
Ah!
milyen bájos ez a liliom!
Ugyan
törjük le, s szörnyű
félelem
Fogja
el a hallott beszédeken;
Szorongásban
telt aztán élete...
Ha
nyílt az ajtó: ő
már
reszketett.
A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek
borítván bánatos szemét,
Mályvát,
rozmaringot, szegfűt
szaggatta,
És
letörve volt a kert lilioma!
Gyászos
terítőn,
benn halvány
halott,
Halovány
kis leányka nyugodott,
Ennek
merev kezébe adta őt,
Hol
irtózata
s kínja egyre nőtt.
Keskeny
koporsót
hoztak azután,
Belé-záratván
a virág s leány;
Rögtön
setét lőn.
ő a holttal ah!
Hullván
a hajnal hűvös
harmata,
Felébredt,
és szólt a virág, szegény:
Hála,
hogy vagyok kis ibolya én!
Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen
élni s észrevétlenül;
Hol
szaggató kéz és zápor nem ér,
És
a vihar bántatlan átrepül.
Fedezz
el, lágy fű
s leveles bokor!
Folyjon
kis éltem,
amiképp folyt:
Ne
legyek én rózsa, vagy liliom;
Legyek
illatos szerény ibolya!
/ Tompa Mihály / 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése