Hónapokról versek : június 2020

Reményik Sándor : Búzavirág a magyar határról

Búzavirág a magyar határról

Túl Váradon, a róna kapuján,

Ahol a táj a végtelenbe tágul,

Ahol azóta szomorún aratnak,

S nóta se száll a lányok ajakárul,

Ott termett e kis kék búzavirág,

Onnan hozta egy bujdosó magyar

És hozzátette : Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék :

Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!

Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,

Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

Egy búzavirág a magyar határról...

És ezt mi mondjuk így : magyar határ!

Kiket az Isten egy néppé teremtett :

Köztünk most véres tilalomfa áll!

Egy búzavirág a magyar határról...

Ott nőtt a véres tilalomfa mellett :

Halálos hűség ős -symboluma :

Aki letépte, annak nagyon kellett.

Aki letépte, nekem hozta el.

Halkan zizegnek száraz szirmai,

Belőlük kalásztenger sóhaját

S szabad szél süvítését hallani.

Halálos hűség symbolumaként

Eltettem - s a szívem fölött hordom :

Hogy itt, az idegenné lett hazában,

Hontalanul is, - magyar sors a sorsom

/ Reményik Sándor /

Sztancsik Éva : Szarkaláb

Szarkaláb

Dombimádó hű Szarkaláb

völgybe néző kék vadvirág -

válláról hull hajnalpalást

pőre testtel szép vad világ.

Száz szemével körbe tekint

mi újdonság született itt? -

ezer sugárt Nap szerte hint

apró sarjként benyelte mind.

Ím felnőtt és messzebbre lát

Zöld Gyep neki írt novellát -

méh-fiúról, ki odébb szállt

ám előbb még ejtett nektárt.

Édes szósszal szórta Mezőt...

nyálas csókja szűz szeretőd -

motyogta Zöld, s várta Esőt

hogy nagy legyen, előkelőbb.

Irigy most már virág lányra

ily magasnak sosem várta! -

kalákában mezsgyék sztárja

szerelmesen hajol Nyárba...

őrá pedig... tapos lába.

/ Sztancsik Éva /

Nyári virágok

Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak

"Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág."

Máta Amritánandamaji

Várnai Zseni : Rózsa

Rózsa

Rózsa vagyok,rózsa
szerelem virága,

vadrózsából lettem

kertek rózsaszála,

sziromruhám, kelyhem

illatárját szórja,

de tüskés az ágam,

le ne téphess róla,

le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,

talán nyár se volna,

pille nem csapongna,

madár se dalolna!

Égő piros rózsa,

rózsaszínű rózsa,

hófehér, halovány,

sárga tearózsa.

Ahányféle rózsa,

mind a világ szépe,

annyifélék vagyunk,

mint a világ népe,

mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,

talán nyár se volna,

pille nem csapongna,

madár se dalolna.

/ Várnai Zseni /

Ágh István : Pipacs

Robert Burns: Egy százszorszéphez

EGY SZÁZSZORSZÉPHEZ

Te kicsike piros virágszál,

bizony, rossz órában fakadtál,

hogy így ekém alá jutottál,

s kitéptelek:

most már hiába gyógyítgatnám

kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,

jaj, nem a hű pacsirta volt,

szép hajnali látogatód,

ki felfelé

lendült rólad, úgy csattogott

a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,

be zord is volt, amikor születtél,

s te mily vidáman tekingettél

ide-oda,

védte törékeny száradat még

a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok

fában, falban védőt találnak!

Neked nem jutott se rög se támasz,

se kődarab,

ott nősz a tarlón, meg se látnak,

olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!

Szirmaiddal a napot nézed,

csak tartod szelíd fejecskédet,

és úgy figyelsz:

lám, most az ekevas kitépett,

sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,

az árva, falusi virágra,

ki tört szívvel marad magára,

ha rászedik,

aztán veti a sors a sárba,

mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:

zúg életének óceánja,

fülel a bölcs tanok szavára,

s nem jegyzi meg,

aztán orkán, hab sújt reája,

és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,

kit megrokkant kínja, reménye,

s eljut a romlás peremére,

ártatlanul,

aztán nem vágyik, csak az égbe,

s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,

rád is e vég vár nemsokára,

a Pusztulás ekevasára

kerülsz hamar:

aztán rád omlik a barázda

és eltakar.

/ Robert Burns /

Böröczki Mihály : Labdarózsa

Zelk Zoltán:A pipacs és a búzavirág

Zelk Zoltán: A PIPACS ÉS A BÚZAVIRÁG

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit

- Jó - felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.

- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.

- Nagyszerű! - kiáltotta el magát a búzavirág. - Játsszunk bújócskát!

A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.

- Te leszel a hunyó - szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:

- Bújj elő, nem játszom tovább!

Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.

- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!

Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:

- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:

- Megvagy!

Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.

- Még egyszer elbújok - mondta, most próbálj megtalálni!

Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.

- Most már látom, ügyesebb vagy nálam - mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:

- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!

- Hogy én erre nem gondoltam! - kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket...

A búzavirág

Budai Gabriella Ágnes: Júniusi álom

Júniusi álom

Rózsákkal szegélyezett úton sétálok.

Illatozó álom, mit magam előtt látok.

Júniusi fények, csodás árnyak,

színes emlékek, virágos vágyak.

Harmatos a hajnal, napfényes a reggel.

A délután meleg, lágyan szendereg...

Bíborszín alkony, tücsök ciripel,

a Nap magának még időt követel.

Sün halad át a fűben előttem.

Gombszemével rám néz,

mintha azt mondaná,

keress te is ágyat, jön az éjszaka már.

A Nap mégis feladja, s lebukik végleg.

Átadja a helyet az éjszakai égnek.

Sziporkázó, ezüstös fények a csillagok.

Nézem őket, és arra gondolok...

éppen most gyönyörűt álmodok

/ Budai Gabriella Ágnes /

Kormányos Sándor: Június

Sík Sándor : Júniusi körte

Júniusi körte

Mint a kora érő júniusi körte:

Incseleg a lomb közt ígéretes zöldje,

De ha leszakítod, savanyú is, fás is,

Képmutató zamatába ínyed belevásik:

Látod, Uram, látod, ilyen vagyok én is.

Ahhoz, ami lennék, fiatal is, vén is.

Fiatal is: hamar-lángú, hamarosan hüllő,

Vénecske is: sápítozó, suton ülő.

Hiába hernyózol virrasztó kézzel,

Hasztalan öntözöl mindennap mézzel,

Haszontalan porhanyítod köröttem a földet:

Maradok én, Uram, a te hálátlan zölded!

Akiért annyi verítéket óntál,

Csak ilyen, Uram, ez a félszeg kontár.

Igéid ellen kéreg a bőre.

Jótét helyébe jót ne várj tőle.

Jóakarat, hiszen, volna elég benne,

Csak az akarattól akarás is telne!

Egy akarás sarkába szegődne a másik,

Futná a vetéstől egész aratásig!

Ilyen ütődött, Uram, szegény szolgád!

Maga módján hiszen tervezgeti dolgát,

Kantározni, nekimenni nem is akad párja,

Csak a dolog derekát már a jó égtől várja.

De hisz, édes Uram, te vagy az az ég is.

Te tudod, hogy akármilyen, tied vagyok mégis.

Hozzád futok akkor is, ha a lelkem vádol.

Langymeleget, Uram isten, ki ne vess a szádból!

/ Sík Sándor /

Június

Jószaj Magdolna: Júniusi délután

Júniusi délután

Meleg kora nyár, késő délután…

a nap fénypászmái aranynyílként

törnek utat a tóparti erdőben

a hatalmas lombkoronákon át.

A látvány már-már őstermészeti,

bár itt-ott a civilizáció nyomai

tompítják az idill hatását…

Hangos madárkoncert fonja át

a szívek bennrekedt szavát,

úgy tűnik, két jó barát

a madárdal s a szívdobogás -

csak a természet neszez,

míg kezed kezemre talál…

Faágak közt cikkanó barnaság,

kecses kis mókus röppenve futkos,

szembenézve velünk, meg-megáll…

percekig csendben bámuljuk a csodát,

s egyszer csak eltűnik az óriás

lombok közt, mókás farkával integet -

így ajándékozza meg a természet

a szépségre szomjas szíveket -,

vele groteszk ellentétben csap le

egyre sűrűbben és fájdalmasabban

a kiéhezett szúnyogsereg…

egy darabig küzdünk velük,

majd feladva a romantikát s vele

az erdei sétát, indulni készülünk.

De még kapunk a természettől néhány

feledhetetlen pillanatot:

láthatjuk az épp lenyugodni készülő

hatalmas, vörös napkorongot,

amint narancs-vöröses palástját

szétteríti a látóhatár fölött,

a béke és nyugalom érzését kelti

bennünk - s ember és természet között.

/ Jószaj Magdolna /

Ady Endre:Szent Június hívása

Június

Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek-Június

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek

(részlet)

A futó évek margójára - Juno istennő hónapja

A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római ,,Junius"-nemzetség nevéből eredtették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér - M. Junius Brutus és D. Junius Brutus - voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva - főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt - Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan ,,mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja.

A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője.