Szarkaláb
Dombimádó hű Szarkaláb
völgybe
néző
kék
vadvirág -
válláról
hull hajnalpalást
pőre
testtel szép
vad világ.
Száz szemével körbe tekint
mi
újdonság született itt? -
ezer
sugárt Nap szerte hint
apró
sarjként benyelte mind.
Ím felnőtt és messzebbre lát
Zöld
Gyep neki írt novellát -
méh-fiúról,
ki odébb szállt
ám
előbb
még
ejtett nektárt.
Édes szósszal szórta Mezőt...
nyálas
csókja szűz
szeretőd -
motyogta
Zöld,
s várta Esőt
hogy
nagy legyen, előkelőbb.
Irigy most már virág lányra
ily
magasnak sosem várta! -
kalákában
mezsgyék sztárja
szerelmesen
hajol Nyárba...
őrá
pedig... tapos lába.
/ Sztancsik Éva /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése