Júniusi
körte
Mint
a kora érő
júniusi
körte:
Incseleg
a lomb közt ígéretes zöldje,
De
ha leszakítod, savanyú is, fás is,
Képmutató
zamatába ínyed belevásik:
Látod, Uram, látod, ilyen vagyok én is.
Ahhoz,
ami lennék, fiatal is, vén is.
Fiatal
is: hamar-lángú, hamarosan hüllő,
Vénecske
is: sápítozó, suton ülő.
Hiába hernyózol virrasztó kézzel,
Hasztalan
öntözöl mindennap mézzel,
Haszontalan
porhanyítod köröttem a földet:
Maradok
én, Uram, a te hálátlan zölded!
Akiért annyi verítéket óntál,
Csak
ilyen, Uram, ez a félszeg kontár.
Igéid
ellen kéreg a bőre.
Jótét
helyébe jót ne várj tőle.
Jóakarat, hiszen, volna elég benne,
Csak
az akarattól akarás is telne!
Egy
akarás sarkába szegődne
a másik,
Futná
a vetéstől
egész
aratásig!
Ilyen
ütődött,
Uram, szegény szolgád!
Maga
módján hiszen tervezgeti dolgát,
Kantározni,
nekimenni nem is akad párja,
Csak
a dolog derekát már a jó égtől
várja.
De hisz, édes Uram, te vagy az az ég is.
Te
tudod, hogy akármilyen, tied vagyok mégis.
Hozzád
futok akkor is, ha a lelkem vádol.
Langymeleget,
Uram isten, ki ne vess a szádból!
/ Sík Sándor /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése