Tavaszi virágok

 

Kálnoky László : Virágkosár

 

Márai Sándor : Virágok

Virágok

Úgy lépnek fel, sorban, mint egy divatbemutatón a próbakisasszonyok: sudáran, kacér illegéssel, kibontva pompájukat, mely céltalan és érthetetlen. Az árvácska, ez a takaros és szomorú erényesség, a gyöngyvirág, az első áldozás fehérségével és  csengettyűszavával, a tulipán ,a bazsarózsa s az első rózsák, harmatos díszükben, maradi formáikkal, emésztő, édes szenvedélyű  illatával , ez a virágok bemutató hónapja.

                                                              /      Márai Sándor   /

Mentovics Éva: Az ibolya ébredése

 Az ibolya ébredése 

Bár a hó még eltakarta,

vágyódott a szép tavaszra.

Felébredt a cinkeszóra,

s hópaplanját félretolva

kikémlelt ott, szép szerényen,

egy sombokor rejtekében.

Langy tavaszi szélre várva,

bimbót bontott zsenge szára.

Arany fényét rácsorgatva,

Nap színezte napról napra,

s hogy szép legyen éjjel álma,

Hold ezüstje szállt szirmára.

Kelyhére a pirkadattal,

harmatgyöngyöt szórt a hajnal,

abban mosdott minden reggel,

s megszáradt a napmeleggel.

Ha kibomló szirmát tárta,

szellő fürdött illatába',

szépségétől elbűvölve,

méhek dongták-zsongták körbe.

Híre futott; - Kinyílt újra,

a szép tavasz hírhozója!

Kék ibolya - szerény szépség -

elűzi a telet végképp.

                    /   Mentovics Éva     /

                                                         

Hilda Doolittel: Körtefa

 

Kosztolányi Dezső : Virágok beszéde

VIRÁGOK BESZÉDE

RÓZSA.

- Hódolj, mint királynénak szokás. Aztán majd megengedem, hogy ajkaiddal illesd ruhám szegélyét.

SZEKFÜ.

- Nem tudom, ki hozta először vonatkozásba családunkat a politikával. Ha tarka ruhában járunk, töröknek neveznek, ha vörösben, szocialistának, ha fehérben, antiszemitának. Kérlek, tiltakozz ez ellen a nevemben. Nekem nincs semmi hitem, semmi meggyőződésem. Megvetem az alacsonyrendű szellemek e silány szórakozását. Élek és semmi több. Még gomblyukakban, politikai gyűléseken is az életet imádom, mely pártatlan, mint a természet.

MUSKÁTLI.

- Piros bokorugró szoknyámban virítok falusi ablakokban, mint régi, híresnépszínművek elfelejtett primadonnái.

TÁRNICS.

- Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél. Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.

KAMILLA.

- Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz. Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla. Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerészkisasszony vagyok.

HAJNALKA.

- Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat. Emlékszel még rám?

FUKSZIA.

- Veled nem tudok beszélni. Talán hozz kinai tolmácsot.

TUBARÓZSA.

- Láz emészt, elájulok, fáj a fejem, megőrülök. A szájad, a szájad.

KATÁNG.

- Kék, hideg lámpám utolsóul lobog a didergő, októberi mezőkön. A természet ravatalán én világitok.

NEFELEJCS.

- Ne felejts, ne felejts! Egész életemben ezt kiabáltam, ugy hogy már belérekedtem. Azt hiszed, ért valamit? Azért mégis elfelejtett...

ORGONA.

- Ha átzug rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

TULIPÁN.

- Előkelő, gazdag családom évekig kezeltetett külföldi ideggyógyintézetekben. Nem tudok érezni, makacsul hallgatok, az a rögeszmém, hogy én vagyok a világ közepe. Nincs szívem. Nincs szavam. Nincs szagom. Estélyi ruhámban hidegen kevélykedem. Szép vagyok és boldogtalan.

BÜDÖSKE.

- Nem én voltam.

LILIOM.

- Zsiros, buja illatom senkit se tévesszen meg. Már régen legyőztem önmagam. Millió vágyamból túlvilági ábránd lett. Oltárokra vágyakozom, hogy májusi délutánokon ott hervadjak el, mint fiatal apáca.

PIPACS.

- A burzsoa gabonaszárak között moszkvai titkos küldöttként bujkálok s vörösen, őrülten orditom a forradalmat.

NADRAGULYA.

- Ifiur, ifiur, tessék mán idegyönni, lelkem, galambom. Nézze, mit nem mondanak rólam a népek. Hogy boldogult uramat, Isten nyugosztalja, elemésztettem, meg hogy csak afféle méregkeverő dajna volnék. Ide zargattak a dögös árok mellé, szégyenszemre. Üljön le kicsit. Nagyon tűz a nap. Hadd borítsam aranyos orcájára virágos kötényemet. Ha szomjas, kóstolja meg ezt a jóféle bogyót. Mért szabódik? Krisztus úgyse, nem mérges.

IBOLYA.

- Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?

HÓVIRÁG.

- Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek, lazán, vázlatosan. Csak épp összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.

PITYPANG.

- Egy régi tízkoronás arany vagyok, melyet valamilyen kártyás pottyantott a mező zöldasztalára s ott felejtett.

ÁRVÁCSKA.

- Még mindig abban a poros, sötétkék bársonyruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot, vele mulat az üvegházban, elkényeztetett csemetéi körében. Engem elfelejtettek, kidobtak. De a jégkéreg alól is kiütöm fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.

NAPRAFORGÓ.

- Szó sincs róla, jellemem nem valami erős. Folyton hajladozom, nyújtogatom nyakam, úgyhogy a bőre már egészen megráncosodott. Azzal vádoltok, hogy köpönyegforgató vagyok? Igazatok van. De ti, akik a földre sütitek fejeteket, és a sötétséget imádjátok, tudjátok meg, hogy én a napot bámulom, ezt a mindig mozgó, izzó bálványt, mely úgy változik, mint az élet és úgy fénylik, mint az igazság.

PAPSAJT.

- Nekem, sajnos, mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.

ERIKA.

- No, azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.

JUDÁSPÉNZ.

- Köralaku leveleim olyanok, mintha valami ügyetlen kéz vágta volna ki áttetsző ezüstpapírból, aztán körülszegte volna pezsgőszin cérnával. Úgy rémlik, hogy nem is élek. Ezzel szemben a többi virág mind elvirít, míg én cserjémről levágva hónapokig diszelgek a szobákban öntözetlenül, anélkül, hogy elhervadnék. Az árulásnak hervadhatatlan érdemei vannak. Örökkévaló vagyok, mint a gonoszság.

NÁRCISZ.

- »Kertem nárciszokkal végigültetéd...« Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.

ORKIDEA.

- Természetellenesnek látszom, de azért a természet termett. Ajkam olyan színű, mint a nyershús, duzzadt, mint a gyulladásos torok s nyálkás és mézes. Néha azt hiszed, hogy nem is vagyok virág, hanem egy kis véres sárkány. A gyarmati napfény bujasága árad belőlem, melyet nem tudok soha elfelejteni. Fázékonyan üvegházakba vonulok a plebejus virágok elől. Wilde Oszkár szeretett engem. Én is őt.

GYÖNGYVIRÁG.

- Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttön, kezemben elefántcsont-kötéses imakönyvemmel.

VIOLA.

- Négyen vagyunk nővérek, én, a fehér, aztán a kék, aztán a rózsaszín, aztán a sárga. Ruhánkat egy varrónő varrta. Édesanyánk gondos nevelésben részesített bennünket. Háziasak vagyunk, kedvesek, szelídek. Ki vesz el bennünket, uraim? Bármely agglegény rideg otthonát földeritenők. Mosolygunk jobbra-balra, kacérkodunk is, az illem keretén belül, ahogy efféle úrilányokhoz illik. Azonnal odaugrunk ahhoz, aki táncra kér. Ekkor nevünket egy kis betű ugratással franciásan ejtjük ki, ilyenformán: viola.

CSALÁN.

- De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszura nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját művelem. Ezért senki sem szeret engem. Csak a szamár.

                                           / Kosztolányi Dezső /

                                                                           

Fésűs Éva :Hóvirág

 

Mészáros Lajos: Tavaszi pillanat

Tavaszi pillanat

Hó borítja még a tiroli hegyeket,

déli lankáin már ébred a természet.

Előbb a hóvirág dugta ki a fejét,

nem érezte már jól hó alatt a helyét.

Lejjebb haladva a ritkás tölgyerdőbe

a medvehagyma is jön a jó időre.

Fanyar illatát már messziről érezzük,

vitaminhiányunkat kielégítjük.

Tavaszi pillanat tárul szemünk elé,

egy hóvirágárus gördül szállónk mellé.

Furgonjából apró csokrokat szed elő,

bódító illlata idecsal sok vevőt.

Tisztáson ibolya díszíti a füvet,

nehogy itt rakjatok bográcsozó tüzet.

Szedjetek belőle egy illatos csokrot,

ki ne irtsátok a kék ibolya bokrot.

Tavaszi napsugár, melengeti arcunk,

megvívtuk a téllel a kegyetlen harcunk.

No, de itt a tavasz, félre a bánattal,

fogadjuk jó kedvvel, kellő alázattal.

                 /  Mészáros Lajos  /

                                                

Hóvirág

 

Lelkes Miklós: Beszélgetés a hóvirággal

 Beszélgetés a hóvirággal

Kíváncsi zöld s szirom, fehér,

s míg kékarany köntöshöz ér

fura táncú felhőalak,

lent nyíló virágpillanat.

Szirmán két évszak: ég a hó,

a tél tétován távozó,

s lobbanni kész másik világ

tükrén már láng-cseresznyefák.

Kíváncsi zöld s szirom, fehér,

kérdezitek: hűség mit ér?

Sokszor semmit, nekem sokat.

Víz futtat csend-csillagokat.

A vers játék csak, hóvirág,

és nem lesz tőle jobb világ?

Hát ez hiába-intelem,

ha egy vers úr lesz szívemen...

S te nem játék vagy, hóvirág?

Feletted leng szélfútta ág,

s csüggedt világba áthozod

zöld, fehér pillanatsorod,

az egyszerűt, de nagyszerűt,

szépséghez mindig hű derűt,

jelennek szóló ég-jelet:

kinyílt tavasz-szereteted.

A vers játszik, kis zöld-fehér,

ha könnycseppes hóval a tél

lelket telít, s az ember ül

búsan és tehetetlenül,

s akkor is, ha már tág határ,

s a hangok szabad szárnya száll,

s égen, vízen csend-csillagok

testén dalszárnyuk átragyog.

A Föld gondterhelten sötét.

Vers és virág, mondj egy mesét,

mely őrző szívében hagyott

tavaszt, szépséget, csillagot!

                  /  Lelkes Miklós  /

                                              

Áprilisban hét tél és hét nyár van

 Áprilisban "hét tél és hét nyár van" - tartja a mondás, utalva a szeszélyes időjárásra.

Április havas esős legyen, hogy a gyökér igyon-egyen, jó bor legyen a szőlőhegyen. De ha túlságosan nedves, a csigáknak kedvez. Áprilisi hőség után ritka a bőség. Az áprilisi fagy kevés gyümölcsöt hagy .Ha áprilisban dörög, musttal telik majd a csöbör. Minél korábban virágzik a kökény, annál hamarabb lesz aratás. Ha bőven terem a mezei saláta, bő évre számíthatunk. Ha táncra perdül a lepke, ültethetünk virágot a kertbe, mert a lepke a szedervirágot kedveli és: ha kivirágzik a szederfa, a hideg fagy nem tér vissza.

Csanád Béla: Április

 

Csanádi Imre : Kelekótya április

Kelekótya április

Hónapok

bolondja!

Lobog a felhők

vad rongya.

Hol süt, hol esik,

hol kalap kerekezik.

Bimbóra

ring a lepke:

hóba hanyatlik,

fergetegbe.

Méhecskének dermed szárnya:

fölenged a napsugárra.

Április,

április:

arany fény is,

zápor is.

Forrón

ölelget,

dérrel

diderget.

Tavasz mégis,

kikelet:

birkózza le a Telet

Tavasz ő,

Nyarat hoz -

csak egy kicsit kolontos

                     / Csanádi Imre /

                                                        

Költészet világnapja

 

Április :Jelkép-kalendárium

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

Április

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire ,,kinyílni, feltörni" igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög ,,Nagy Istenanya") Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: ,,gabonaüszög," ,,rozsda"). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson - noha bevallottan egészen más céllal - hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak ,,betegséget", hanem ,,parazsat, pernyét" is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az ,,üszögöt" asszony szüli (,,üszöggyerek"), s azért lesz ,,üszög" a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az ,,üszöggyerek" - úgy tartják - szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepe a 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be.

                                                                 

Április bolondos hónap!

 

Remy Bellau : Április

 Április

Remy Bellau

Április, te évek éke,

fák reménye,

bolyhos bimbók szoptatója:

fényed jár a fák fölött,

ág között -

s búvó zsengéinket ójja.

Április, ha jössz, a rét

sok színét,

új virágát szórod, sárga,

piros, kék s kékeslila

bomlik a

feltündöklő szép világra.

Április, Zefíreid

lesnek itt,

fák alatt vidám szövetség:

hűvös hálót bontanak

hallgatag,

hogy a szép Flórát elejtsék.

Április, szelíd kezed

hinteget

szerteszét, bokorra, fára,

könnyű szirmot, harmatot,

s illatod

leng fölöttünk, mint a pára.

Április, te kedvesem

kedvesen

bomlószőke varkocsán is

ott lebegsz, nevetve rám,

s telt nyakán

úgy ragyogsz, akár a kláris.

Április, te Cypria

illata,

teste édes szusszanása:

rétjeid fölött remeg

istenek

jószagának földi mása.

Jössz, te hívó, jó idő,

s visszajő

mind, ki messze járt a télen,

s visszatér a lenge, szép

fecskenép, -

villan és fecseg ledéren.

A patakok partjain

kankalin

forgolódik s a vadrózsák,

liliomok táncosan,

rangosan, -

új ruháikat kibontják.

Ifjú lomb közt, fenn a fán

csalogány

ring az ágon és egyszerre

rápereg a szerelem

s hirtelen

dalra dobban borzas melle.

Visszatérsz s kényeskedőn, -

téli tőn,

rajtunk vágy fakad s a fáradt

tűz erünkben lángra kap,

szétszalad -

és szerelmünk újra árad.

Láthatod, hogy száll a méh

százfelé,

a virágról rabló kedve

új virágra lopja át

hímporát,

combocskáin rejtegetve.

Május fú majd el, te friss

Április,

csordul méz és sűrű gyanta,

érik mind a sok gyümölcs,

s önti bölcs

kellemét szétfútt hajadba.

S mégis téged zengelek

gyermeteg.

Gytheréa legszebb éke,

fák között és bokrokon

átoson

pillantásod égi fénye.

(Fordította: Radnóti Miklós)

                                              

Áldott Húsvétot

 

Köszöntünk Április !

              Köszöntünk Április !

"Elmúlt a tél: itt a tavasz, minden bokor újra éled -

a földből a virágokat előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,megáll minden kicsi fánál -

virágot tűz mindenhová: tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe, száll a színek zivatarja -

s merre elmegy, a kopár föld virágoktól tarkabarka."

                

                    /Végh György: Virághozó április/                  

                                                                               

Április 1bolondja