Remy Bellau : Április

 Április

Remy Bellau

Április, te évek éke,

fák reménye,

bolyhos bimbók szoptatója:

fényed jár a fák fölött,

ág között -

s búvó zsengéinket ójja.

Április, ha jössz, a rét

sok színét,

új virágát szórod, sárga,

piros, kék s kékeslila

bomlik a

feltündöklő szép világra.

Április, Zefíreid

lesnek itt,

fák alatt vidám szövetség:

hűvös hálót bontanak

hallgatag,

hogy a szép Flórát elejtsék.

Április, szelíd kezed

hinteget

szerteszét, bokorra, fára,

könnyű szirmot, harmatot,

s illatod

leng fölöttünk, mint a pára.

Április, te kedvesem

kedvesen

bomlószőke varkocsán is

ott lebegsz, nevetve rám,

s telt nyakán

úgy ragyogsz, akár a kláris.

Április, te Cypria

illata,

teste édes szusszanása:

rétjeid fölött remeg

istenek

jószagának földi mása.

Jössz, te hívó, jó idő,

s visszajő

mind, ki messze járt a télen,

s visszatér a lenge, szép

fecskenép, -

villan és fecseg ledéren.

A patakok partjain

kankalin

forgolódik s a vadrózsák,

liliomok táncosan,

rangosan, -

új ruháikat kibontják.

Ifjú lomb közt, fenn a fán

csalogány

ring az ágon és egyszerre

rápereg a szerelem

s hirtelen

dalra dobban borzas melle.

Visszatérsz s kényeskedőn, -

téli tőn,

rajtunk vágy fakad s a fáradt

tűz erünkben lángra kap,

szétszalad -

és szerelmünk újra árad.

Láthatod, hogy száll a méh

százfelé,

a virágról rabló kedve

új virágra lopja át

hímporát,

combocskáin rejtegetve.

Május fú majd el, te friss

Április,

csordul méz és sűrű gyanta,

érik mind a sok gyümölcs,

s önti bölcs

kellemét szétfútt hajadba.

S mégis téged zengelek

gyermeteg.

Gytheréa legszebb éke,

fák között és bokrokon

átoson

pillantásod égi fénye.

(Fordította: Radnóti Miklós)