Üdvözzöllek december

 

❄☃️Üdvözöllek december☃️❄

A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire. Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira. Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat, a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit, és, ha észak felől társai is megérkeznek, hófehér dunnával takarják be a tájat. Ez a puha takaró pedig rengeteg titkot, számtalan mesét rejthet annak, aki ismeri az erdők, mezők lakóit. A vadak lépteinek tisztán kivehető nyomai rejtőznek a hófödte talajon. Őzek, szarvasok, vaddisznók patáinak lenyomatai, rókák, borzok, nyestek tappancsnyomai árulják el a fagyos éjszaka, a didergő nappal titkait. Ha pedig szerencsénk van akár a mókusok apró lépteinek emlékeit is megfigyelhetjük.

Az erdők ösvényei csöndesek. Olykor csak a harkályok neszei szűrődnek tova, hiszen legyen bármilyen hideg, a beteg fákat ilyenkor is gyógyítani kell. Mellkasukat kopogtatják, miközben bőszen hallgatóznak, hol lehet a baj okozója. A szajkók is meg-megszólalnak, recsegő veszekedésük, veszélyt jelző hangjuk pillanatok alatt felveri az erdő némaságát. A fák, a bokrok ágai között madarak motoznak. Fagy ide vagy oda, az éhség nagy úr. Szinte egész álló nap mozgásban vannak és betevő után kutatnak az őszapók, a csuszkák, a cinegék, a fakuszok, az ökörszemek, az erdei pintyek. Piciny testüknek, aprócska lényüknek nagy kihívás minden egyes fagyos éjszaka. A cudar idő észrevétlenül lopja el erejüket, ha pedig szervezetük nem tud hozzájutni a szükséges betevőhöz, az akár az életükbe is kerülhet. Éppen ezért, az erdő rengetegében élő kis tollasok, a rövidre szabott nappalt, a pár óra világos időszakot szinte csak azzal töltik, hogy a szükséges betevőjüket fel tudják kutatni. Azonban, ha a Napocska langyos sugarainak sikerül előbújni a felhők mögül, és gyöngéden végig tudják simítani a fák rengetegét, a madarak piciny csőre csacsogása nyílik. Amikor meglátják a Napocska mosolygó arcát, őket is egy kis boldogság keríti hatalmába. A csuszkák füttyre nyitják csőrüket. A nagy fakopáncsok szívében valami megmozdult és tán idejekorán, félénken dobolni kezd egyik-másik hímecske. A csízek, a tengelicek, a süvöltők, a cinegék szerényen csacsognak, mely hangok, mint az aprócska csengettyűk úgy csilingelnek.

Az előttünk álló hónap sok szép pillanatot, az esztendő legszebb ünnepét, és a kiadós havazás reményét is magában hordozza. Hiszen hiába van álomba szenderedve a természet, végeláthatatlan ösvényei megannyi csodát rejtenek még a legdermesztőbb napokon is.