A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire.
Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig
csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira.
Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat,
a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit
hófehér dunnával takarják be a tájat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése