❄️🌲Erdei hírmondó - Didergő reggelen🎄❄️
Napokon keresztül kellett az erdő lakóinak nélkülözniük a Napocska mosolygó arcát, és sugarainak kellemes meleg simítását, ami egy picit jobb kedvre derítette volna őket. Tegnap este a szürke komor felhők észak felé robogtak nyomukban pedig a milliónyi csillag fénye ragyogott, és feltűnt az égbolton a Hold. Lassan, ráérősen ballagott az égen, hisz nem volt hová sietnie. Némán, szúrós szemekkel kémlelte a tájat, fényével pedig beragyogta a tél első estéjét és éjszakáját.
Az öregesen ballagó december pedig a sötétség leple alatt csöndesen megrázta ősz szakállát, amin a dér apró kristályai csilingeltek. Zenéjüket hallhatta bárki, aki ébren töltötte az éjszakát, aki némán kémlelte a tájat. Hangjuk olyan volt, mintha ezernyi apró csengettyű csenget volna.
Kora reggel, amikor a Napocska a keleti égbolton ébredezett, és lágy fénye bejárata az erdők, mezők ösvényeit tisztán látható volt az öreg december lépteinek a nyoma. Amerre csak járt apró dérkristályok pihentek, a fűszálakon, az ágakon, a természet minden lakóját csillogóan fehér ruhába bújtatta.
Fagyos volt a reggel, fogakat vacogtatóan hideg. Az ébredező madarak felborzolt tollakkal álldogáltak a fák, a bokrok ágain. Lábacskáikat bőszen emlegették, hol az egyiket, hol a másikat, mintha attól féltek volna menten az ághoz fagy. Csöndesen reppentek a fák sudaraiban, egyetlen hang sem hagyta el csőrüket. Azonban, ahogy a Napocska mosolygó arca egyre magasabbra kúszott az égbolton, sugarai pedig meleg érintésükkel a fák rengetegét simogatták, egy kis boldogság, egy kis jókedv járta át az erdő lakóit. Hiába terített a köd könnyed fátylat a tájra a kis tollasok boldogságát nem vette el.
Cinegék diskuráltak az ágak között, csuszka pár beszélte meg aznapi teendőit, nagy fakopáncs hagyta, hogy A Napocska körbe fonja fázós testét, az őszapók, a csízek népes csapata csacsogott egymásnak, vörös mellényes vörösbegy csetteget a bokor sűrűjében, egy szajkó pedig az ölyv hangját utánozva kiabált a tölgyfa ágainak védelmében.
Élettel, hanggal és egy kis jókedvvel telt meg az erdő december második napján a fagyos idő ellenére.
(Írta és a fotót készítette Miskolczi Tímea Panny)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése