Robert Burns: Egy százszorszéphez

 EGY SZÁZSZORSZÉPHEZ

Te kicsike piros virágszál,

bizony, rossz órában fakadtál,

hogy így ekém alá jutottál,

s kitéptelek:

most már hiába gyógyítgatnám

kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,

jaj, nem a hű pacsirta volt,

szép hajnali látogatód,

ki felfelé

lendült rólad, úgy csattogott

a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,

be zord is volt, amikor születtél,

s te mily vidáman tekingettél

ide-oda,

védte törékeny száradat még

a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok

fában, falban védőt találnak!

Neked nem jutott se rög se támasz,

se kődarab,

ott nősz a tarlón, meg se látnak,

olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!

Szirmaiddal a napot nézed,

csak tartod szelíd fejecskédet,

és úgy figyelsz:

lám, most az ekevas kitépett,

sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,

az árva, falusi virágra,

ki tört szívvel marad magára,

ha rászedik,

aztán veti a sors a sárba,

mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:

zúg életének óceánja,

fülel a bölcs tanok szavára,

s nem jegyzi meg,

aztán orkán, hab sújt reája,

és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,

kit megrokkant kínja, reménye,

s eljut a romlás peremére,

ártatlanul,

aztán nem vágyik, csak az égbe,

s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,

rád is e vég vár nemsokára,

a Pusztulás ekevasára

kerülsz hamar:

aztán rád omlik a barázda

és eltakar.

         / Robert Burns /

                                          

Böröczki Mihály : Labdarózsa

Zelk Zoltán:A pipacs és a búzavirág

Zelk Zoltán: A PIPACS ÉS A BÚZAVIRÁG

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit

- Jó - felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.

- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.

- Nagyszerű! - kiáltotta el magát a búzavirág. - Játsszunk bújócskát!

A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.

- Te leszel a hunyó - szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:

- Bújj elő, nem játszom tovább!

Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.

- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!

Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:

- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:

- Megvagy!

Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.

- Még egyszer elbújok - mondta, most próbálj megtalálni!

Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.

- Most már látom, ügyesebb vagy nálam - mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:

- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!

- Hogy én erre nem gondoltam! - kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket...

A búzavirág

                        

Budai Gabriella Ágnes: Júniusi álom

Júniusi álom

Rózsákkal szegélyezett úton sétálok.

Illatozó álom, mit magam előtt látok.

Júniusi fények, csodás árnyak,

színes emlékek, virágos vágyak.

Harmatos a hajnal, napfényes a reggel.

A délután meleg, lágyan szendereg...

Bíborszín alkony, tücsök ciripel,

a Nap magának még időt követel.

Sün halad át a fűben előttem.

Gombszemével rám néz,

mintha azt mondaná,

keress te is ágyat, jön az éjszaka már.

A Nap mégis feladja, s lebukik végleg.

Átadja a helyet az éjszakai égnek.

Sziporkázó, ezüstös fények a csillagok.

Nézem őket, és arra gondolok...

éppen most gyönyörűt álmodok

   

   /  Budai Gabriella Ágnes /

          

          

Kormányos Sándor: Június

Sík Sándor : Júniusi körte

Júniusi körte

Mint a kora érő júniusi körte:

Incseleg a lomb közt ígéretes zöldje,

De ha leszakítod, savanyú is, fás is,

Képmutató zamatába ínyed belevásik:

Látod, Uram, látod, ilyen vagyok én is.

Ahhoz, ami lennék, fiatal is, vén is.

Fiatal is: hamar-lángú, hamarosan hüllő,

Vénecske is: sápítozó, suton ülő.

Hiába hernyózol virrasztó kézzel,

Hasztalan öntözöl mindennap mézzel,

Haszontalan porhanyítod köröttem a földet:

Maradok én, Uram, a te hálátlan zölded!

Akiért annyi verítéket óntál,

Csak ilyen, Uram, ez a félszeg kontár.

Igéid ellen kéreg a bőre.

Jótét helyébe jót ne várj tőle.

Jóakarat, hiszen, volna elég benne,

Csak az akarattól akarás is telne!

Egy akarás sarkába szegődne a másik,

Futná a vetéstől egész aratásig!

Ilyen ütődött, Uram, szegény szolgád!

Maga módján hiszen tervezgeti dolgát,

Kantározni, nekimenni nem is akad párja,

Csak a dolog derekát már a jó égtől várja.

De hisz, édes Uram, te vagy az az ég is.

Te tudod, hogy akármilyen, tied vagyok mégis.

Hozzád futok akkor is, ha a lelkem vádol.

Langymeleget, Uram isten, ki ne vess a szádból!

               / Sík Sándor /      

Június

Jószaj Magdolna: Júniusi délután

Júniusi délután

Meleg kora nyár, késő délután…

a nap fénypászmái aranynyílként

törnek utat a tóparti erdőben

a hatalmas lombkoronákon át.

A látvány már-már őstermészeti,

bár itt-ott a civilizáció nyomai

tompítják az idill hatását…

Hangos madárkoncert fonja át

a szívek bennrekedt szavát,

úgy tűnik, két jó barát

a madárdal s a szívdobogás -

csak a természet neszez,

míg kezed kezemre talál…

Faágak közt cikkanó barnaság,

kecses kis mókus röppenve futkos,

szembenézve velünk, meg-megáll…

percekig csendben bámuljuk a csodát,

s egyszer csak eltűnik az óriás

lombok közt, mókás farkával integet -

így ajándékozza meg a természet

a szépségre szomjas szíveket -,

vele groteszk ellentétben csap le

egyre sűrűbben és fájdalmasabban

a kiéhezett szúnyogsereg…

egy darabig küzdünk velük,

majd feladva a romantikát s vele

az erdei sétát, indulni készülünk.

De még kapunk a természettől néhány

feledhetetlen pillanatot:

láthatjuk az épp lenyugodni készülő

hatalmas, vörös napkorongot,

amint narancs-vöröses palástját

szétteríti a látóhatár fölött,

a béke és nyugalom érzését kelti

bennünk - s ember és természet között.

  /  Jószaj Magdolna  /

Ady Endre:Szent Június hívása

Június

Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek-Június

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek

(részlet)

A futó évek margójára - Juno istennő hónapja

A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római ,,Junius"-nemzetség nevéből eredtették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér - M. Junius Brutus és D. Junius Brutus - voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva - főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt - Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan ,,mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja.

A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője.

Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu