Július a gabona betakarítás időszaka...
Igaz,
hogy a július a nyár legmelegebb hónapja, de ilyenkor is lehet
szélsőséges
az időjárás.
A tikkasztó forróságot megszakíthatják az égiháborúval ránk
törő
heves záporok,
esetleg jégesők.
A
gazdaemberek a nyár
legnagyobb munkájára a gabona betakarítására figyeltek.
Úgy
gondolták, szép idő
várható,
ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor
tiszta volt az ég, és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Ha
viszont a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a
gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak, akkor rossz időre
számítottak.
A
kenyérgabona betakarításának sikerességét különböző
vallásos
szertartásokkal, szokásokkal igyekeztek biztosítani. A legtöbb
helyen az aratást kalapemeléssel, imádsággal, fohászkodással
kezdték. A templomkertben összegyűjtötték
az aratáshoz használt eszközöket, melyeket a pap megszentelt. A
munkát végzők
a búzatábla
szélén letérdeltek, keresztet vetettek.
Az
első
learatott búzaszálhoz,
búzakévéhez is kötődtek
szokások.Amelyik
baromfi ebből
evett az egészséges
és termékeny lett, az arató derekára kötötte, hogy majd ne
fájjon.
Az
aratókat elsőként
meglátogató gazdát a learatott gabona szalmájával megkötözték,
és csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta
magát.
Ha
rosszra fordult az idő,
különféle
szórakoztató játékokkal múlatták az időt,
ál
esküvőt
tartottak, eljátszottak
halottas jelenetet, marokszedők
búcsúját,
medvét táncoltattak.
A
legtöbb szokás az aratás végéhez kapcsolódott.
Egy
talpalatnyi gabonát mindig aratatlanul hagytak, hogy jövőre
is jó
termés legyen, és jusson az ég madarainak is.
Az
utolsó kévéből
koszorút
fontak, mely lehetett korona formájú, csigaszerű
vagy koszorú
alakú, a legszebb kalászokból készítették, mezei virágokkal,
szalagokkal díszítették. A munkások énekelve vitték a koszorút
a gazda házához, akinek arattak.
A
gazda a váltsággal kiváltott koszorút a mestergerendára
akasztotta, ezzel is jelezve az aratás végét. Tavasszal a szemeket
kimorzsolták a koszorúból és a vetőmag
közé
keverték a jó termés reményében.
A
nehéz, hosszú munkát bőséges
jó vacsora, bor és táncmulatság zárta. Az aratóbálokat
elsősorban
az uradalmakban rendezték,
ahol aratással, búzával kapcsolatos dalokat énekeltek:
