Stefan
George: Júliusi bánat
Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar
vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a
száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem
kell többé szezám és büszke kert.
Felejtett álom ébredez: a gyerek
a
búzaföldek szűz
rögein
pihen,
körötte
munka, meztelen aratók és
apadt
korsó és tündöklő
kasza.
Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s
az ő
kipirult homlokára
a
kalászok
gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy
vércsöppekben hullott a pipacs.
Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan,
mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s
ajkam bágyadtan
suttogja, de fáraszt
a
sok virág,a sok-sok szép virág.
/Ford.:Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése