Szilágyi Julianna : Február
Február
Téltemetető
kurta hónap,
örvendj kicsit még a hónak.
Hosszabbak a nappalok,
fagynak a hóangyalok.
Napsugártól hajlik az ág,
előbúj már a hóvirág.
Jelmez készül mulatságra,
sok szem csillog rá a fánkra.
Búcsúztatják mind a telet,
korlátok közt, ahogy lehet.
Varjú károg még a fákon,
csizma kopog még a lábon.
Remény bújkál a szemekben,
tavaszérzés a szívekben.
Jégvirágos kurta hónap,
ne légy gátja semmi jónak!
/ Szilágyi
Julianna /
Tél: A hótakaró mindent egyformán belep
A hótakaró mindent egyformán belep: a fákat, a gyepszőnyeget,
az utcákat, háztetőket, autókat. Amerre csak nézünk, minden fehér.
A hólepte gyep egyformának tűnik, akár szépen gondozott, akár
ápolatlan. A vadonatúj, ragyogó autót nem lehet megkülönböztetni
a tízéves, rozsdás csotrogánytól. Minden tisztának és üdének látszik,
még az is, amit megviselt az idő és a rossz használat. A hó, akárcsak
a csendes halál, mindent egyenlővé tesz.
/ Adrienne
Ivey
Mentovics Éva : Hókristályok roppannak
Hókristályok roppannak
Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros
felhők
úsznak
el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér
ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő
széli
domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok
roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk! Fel
/ Mentovics Éva /
Csitáry-Hock Tamás :Havazik
Havazik
Csendesen.
Nyugodtan. A pihék lassan, könnyedén hullnak alá az égből.
Nyugalmat árasztva. Szépséget hozva. Fehérséget, tisztaságot adva.
Széppé, tisztává, békéssé tesznek mindent. De a pelyhek nem csak
egyszerű pelyhek. Nem csak vízből formált kristálycsodák. Nagyobb
csoda van bennük. A nyugalom csodája. A tisztaság, puhaság,
őszinteség csodája. És beszélnek, van hangjuk, gyönyörű szemük és
szépséges mosolyuk. Mert minden hópehelyben ott vagy, minden
hópehely Te vagy. Aki széppé, tisztává, békéssé teszel mindent.
Nekem. Bennem.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Popper Péter : Sötétben és hidegben nem lehet élni
Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és
kapcsolataink fényét, melegét. Minden fényforrás és melegség kialszik,
kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a
törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok
elszürkülése veszélyezteti.
Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez,
csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás
idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl.
Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és
a lustaság. Túl nagy árat kell fizetni érte.
Az ember is, mint a növény, arrafelé fordul, ahonnét fény és melegség
sugárzik rá.
/ Popper
Péter /
Kányádi Sándor : Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején
Ül
a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
/ Kányádi Sándor /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)