Augusztus

 Isten hozott Augusztus, a nyár koronázatlan királya!


Mennyből a földre költöztetett évszak, Édes Kánaánja.

A legszebb, a legdúsabb, leggazdagabb Élet, amikor a Lét, igazán tudatára ébred. Isten hozott Gyönyörű, Csodálatos hónap! Amikor a nyári rét, a napmelegtől szinte már megolvad. Átkarolja csendesen a hold a kék folyókat,

s' a szikrázó Balaton is fáradtan, ám rendületlen ringatja, a kék-fehér hajókat.

Köszöntünk most gyümölcsontó, bearató világ, amikor másodszorra is kinyílik minden nyári virág.

Hálát adunk, úgy csodálunk, énekelünk, táncot járunk,

egy pillanatra még megállunk, mint kisdedre, úgy vigyázunk.

Látjuk, ahogy napról - napra,

mint az idő, úgy elszaladsz.

Sokan kérjük, úgy reméljük, hogy Csodákat hozol nekünk, s' még sokáig velünk maradsz!

             

                     /     Frenyó Krisztina   /

                                                               




Augusztus


























 

Tóth Árpád : Augusztusi ég alatt

Augusztusi ég alatt


Emlékszel még az augusztusi égbolt

Tüzeire? - a cirpelő mezőn

Álltunk s szemednek mélyén elvesszőn

Csillant egy csillag-testvér fény... be szép volt.



S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,

- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,

Emelni lágyan, véle lengni fönn,

Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...



S a sóhajunk, a fájó, földi sóhaj

Szívünkből úgy szállt, mint finom homok

Szitál alá a tűnő ballonokról,


S ajkad lezártam egy oly hosszú csókkal,

Hogy addig mennybe értünk s angyalok

Kacagtak ránk az égi balkonokról...



             / Tóth Árpád /

                                          



Horvát Piroska : Fülledt július

 Fülledt július


Szikkadt hajnalon már aszal a csend,

a langymelegben kábán ballagok,

lábamon saru – ez most itt a trend,


forró aszfaltba süppedek mélyen…

fonnyadt arcomon ül még az álom,

egy verejtékgyöngy – mi lesz majd délben,


lenge ruhámon egy pille piheg,

lomha egy hajnal – horkol a falu…

tetteknek vágya bennem sem zizeg…


ébrenlétemre álomkór tunyul,

még kívül vagyok – magamon kívül,

monoton reggel – lélek is kukul,



szénaillatú, tikkasztó közöny…

ágy szélén ülnék még pizsamában,

ehelyett most teendőim nyögöm,


teszetosza perc unottan slattyog,

mint egy csiga az akácerdőben…

forog a kerék – gépezet kattog,


eljön az est, a várva várt álom,

a ventilátor eljárja táncát,

csillan egy fény a reményszilánkon.

              /     Horvát Piroska  /

                                              


Július


 

Szuhanics Albert : Július

 

Július


Ím a nyárnak közepén

az erdőt járom én.

Tölgyeseknek rejtekén,

mennyi vadregény...

Ha tisztás kerül utamba,

pázsitján lépkedek.

Míg mókus szalad fenn a fán,

én utána kémkedek.

Július a hév hava,

a Nap reánk lehel.

Sugara úgy simogat,

súgja, élni kell!

Áldott fénye éltető,

most oly nagy ereje...

Érzed, hogy nő a fényerő,

ha fordulsz Nap fele?

A nyárfák ezüst csillogása,

futó szellő ujjain,

Víz fodrán a fény játéka,

mint finom hangszer húrjain.

Ez júliusnak ajándéka,

örvendj, élvezd, ne habozz!

Felszárítja bús könnyeid,

elűzi a bánatod...

Szárcsa bukik, pillangó száll,

míg árad szét a fény.

A kedvesem már vár énreám,

és elindul énfelém.

Átölelem a derekát,

forró, feszes és üde,

Úgy hevít, mint nyár derekán,

az áldott napsugár tüze.

Ó bújj hozzám, ott látod távol,

a messzi láthatár...

A nap tüzében szinte lángol

a felhők uszálya már.

Tarka mezők zöldje ragyog,

sok-sok virág illatoz,

Mintha örök nyár várna ránk,

lágy szellő ezt súgja most.

Élvezzed hát a júliust,

a nyárnak közepét.

A fénynek tarka színeit,

a napsugár kezét!

Ím a nyárnak derekán,

átölellek én.

Érzed, milyen július?

mint a legszebb költemény.

         /    Szuhanics Albert /

                                        




Babits Mihály : Július

 Július


Mint az ölyv két bús madárra

vigyázatlan gyenge párra

úgy jött ránk e szerelem

mint a zápor a határra

mint a nyári zivatar

oly borusan és hamar.


Most a felhők alatt állunk

csillagokra nem találunk:

minden csillag elaludt.

Vigyázz! most az éjben járunk:

sillanó síkos az út —

ki tudhatja, hova jut?


Láttam amint szeme retten —

ó a boldogság kegyetlen,

nem valami víg dolog —

láttam amint sír ijedten

s mint veszélytől aki bus

finom feje rám borul.


Hallottam hogy hangja csuklott

láttam lelkében a poklot:

szeme fényes ablakán

félős lelke majd kiugrott

óriási ablakán,

amint fölvetette rám!

                 / Babits Mihály /

                                                 


Júliusi jeles napok

 Júliusi jeles napok


Július 2. Sarlós Boldogasszony napja

A római katolikus egyház az áldott állapotban lévő Máriáról,

és az Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg.

Boldogasszony a várandós édesanyák, a szegények, a betegek oltalmazója.

A magyar néphagyomány az aratás kezdőnapjaként tartotta számon.


Július 20. - Illés napja

Munkatilalom napja, a villámcsapástól való félelem miatt.

Megfigyelések igazolják, e nap táján gyakoriak a viharok.



Július 22. Mária Magdolna napja

Mária Magdolna ünnepének tartják, aki megtért a bűnös életből


az evangéliumi történet szerint.


Mária Magdolna hosszú hajával Krisztus lábát törölgette,


így a néphagyományban szokás volt a kislányok hajából keveset levágni,


hogy még hosszabbra nőjön.


Az időjárásjósló hiedelem szerint, esőt hozó nap,


mert Mária Magdolna siratja bűneit.



Július 25. - Jakab napja

Utasemberek, búcsújárók, hajósok védőszentje.

A néphagyomány szerint Jakab napra le kell aratni a zabot,

mert ami kinn marad elvész.

Az időjárásjósló hiedelem szerint a Jakab napi időjárásból

a télre lehet következtetni. Ha sok a felleg sok hó lesz a télen.



Július 26. - Anna napja

Szent Anna Szűz Mária anyja.

Hozzá fohászkodtak gyermekáldásért az asszonyok.

A Kedd asszonyaként is emlegetett, mert a keddi napot neki szentelik.

A szabók, bányászok védőszentjükként tisztelték.

Ha Anna napon jó idő van, megkezdték az annabab szedését, a kender nyűvését.