Augusztus 20
Piszkosságok,
töretlen álmok
Uralják
a nagyvilágot.
Tehetetlen
szívem, lelkem
Kicsi
vagyok nem véletlen.
Amióta
élek itten
Nincsen
másom csak a hitem.
Hiszem
Isten országában,
Az
igazi magyarságban.
Ma
is annyi áruló van
Amennyi
volt épp a múltban.
Pénzért
adják hazát, szavát.
Többet
ér a haszon, lopás,
Mint
az igaz hű
vallomás.
Nem
lehet, hű
ki hazudik,
Ki
csak vagyonról
álmodik.
Ki
csak pénzért töri magát
Ne
bízz arra sose hazát.
Ünnepeljük
az alkotmányt,
Korhoz
szabjuk annak szavát.
Aki
csal, lop, hazudik
Az,
hazáról nem álmodik.
Hatalmat
ne kapjon soha
Fektessük
ezt alkotmányba.
Változik
a világ mindig
Európa
abban bízik.
Múltunkat
is nézzük végre,
Legyen
szív a magyar népbe.
Mit
elvettek a századok
Azok
ellen most lázadok.
Hallgassuk
meg a szózatot.
Adjunk
vágyat, hitet, szívet
Aki
magyar mindenkinek.
Akarni
kell szívünk szavát,
Akarni
kell igaz hazát.
Minden
nép hazája hol él,
Ha
kell érte, folyik a vér.
A
tatár, török távozott,
De
más megszállókat hozott
Szívet,
lelket kirabolnak.
Nemzetünk
egy tiszta víz volt,
Mint
nyáron a tiszta égbolt.
Süllyedünk
a sárba egyre,
Sose
jutunk fel a hegyre.
Én
azt mondom fel, kell jutni
Fel
kell jutni, azt kell tudni
Hogyan
jussunk fel a csúcsra.
Összefogva
kéz a kézben,
Sikerülhet
én, úgy érzem.
Gyáva
népnek nincs hazája
Ne
mondják azt most reánk ma.
Szívem,
lelkem azt akarja
Velünk
legyen Isten karja.
Akarni
kell százezerszer,
Sikerülni
kell majd egyszer.
Árulóknak
szavát vegyük,
Hatalomhoz
ne engedjük.
Vigyázzunk
minden szóra,
Ne
hallgassunk a kígyóra.
Csúszik,
mászik be a szívbe
Úgy
beszél, mintha igaz lenne.
Attól
félek, elront mindent,
A
kígyónak sokan hisznek.
Külső,
belső hazugságok
Megtévesztik
a világot.
Törhetetlen
legyen vágyunk,
Úgy,
hogy senkit sose bántsunk.
/ Dugasz
István /
