Fekete István : Köd

Köd

 Fenn a magasban vadlibák húznak dél felé. A vezérgúnár kiált dallamos- lágyan, és kiáltása csak éppen megsimogatja a csendet. Aztán feltámad a szél, és zsongani kezd az erdő orgonája.

A vén legény, a November a muzsikus /Mindenszentekkor ő ül az orgonánál/, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, amely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása nehéz volt, mint maga a bánat. Kései szüreteken is az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfás utakon, amelyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.

Nem hallgatja senki, csak anyja, a borongós szemű Ősz. De ő is elsírta már könnyét, eltemette minden örömét, menni akar.

Szelíden megérinti fia karját.

- Gyere már fiam... Halott itt minden...

Kinek muzsikálsz?

                                                        /   Fekete istván  /

                                                                                              

Márton-nap

 

Fónay Jenő 1956 November 4.

 

Fónay Jenő

1956. NOVEMBER 4.

Álmodtam én fényről

győzelemről

ragyogásról

a sugárzó fényben boldogságról

álmodtam még akkor is

mikor már... sejtettem a végét,

mikor még nem láttam elejét

a lánctalpas szörnyeknek...

bár hírlett már hogy jönnek... özönlenek.

Csak tudnám, miért?

Csak tudnám, mi ringatta álomba testem

Ennyire nem kábulhattam el.

Álmomban láttam egy keresztet

s nem láttam a megfeszítettet

éreztem a fájdalmat is

– talán engem feszítettek? –

Engem vett le a keresztről anyám?

Talán díszlövéseket adnak rám?

Valami őrült hang üvöltött

s felriadva hirtelen

forró hamuba léptem meztelen lábakkal.

Gönceimet még magamra se’ rángattam

mikor a rádió!... a rádió... már

szórta szét a valót.

Fel sem fogtam... mégis

koponyámba szúrt a tövis

homlokomból kiserkent a vér

s bennem már le is bukott a Nap

a messzi horizonton

még mielőtt beért a vetés.

Rohantam én, de hiába már

hol van János bácsi, Kemál

a sok kis budai srác?

ott már meg volt az aratás...

a kövezeten fiatal hullák

a lánctalpak hangosan csörögtek

ágyúik ugattak, mint veszett kutyák

úgy hörögtek.

Itt ma újra elveszett az ország.

Barátaim! Gyújtsuk meg a gyertyát!

          /     Fónay Jenő /

                                     

Nincs Halál és nincsenek Halottaink

 

NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit ,,szerettél" - mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét - s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.

Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa - a hervadó már nem az.

Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: ,,Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!"...

,, Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült 'racionális' kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. (...) Az igazi szeretet nem múlik el soha.

,, Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök. "

                                          /  Müller Péter   /

                                                                     

Simon István :Mindenszentek napja

 

Október 31: Halloween, 1Mindenszentek, 2Halottak napja

Tegyük rendbe: október 31. Halloween, november 1. Mindenszentek, november 2. Halottak napja

Az világos, hogy a Halloween az angolszász országokból átvett ünnep, amit van, aki tart és akad, aki nem.

De mi van a Halottak napja – Mindenszentek dologgal?

Kissé a feledés homályába vész, hogy e kettő sem esik egybe.

Igazából a november 1-én megtartott katolikus Mindenszentek fő ünnepét követő nap, november 2-a a Halottak napja, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Mivel azonban ezen a napon manapság dolgozunk, így mindenki többnyire akkor megy ki a temetőkbe, amikor tud: ez pedig sokszor pont az a másodikához legközelebbi nap, amikor nem kell munkába mennünk.

A Mindenszentek (Mindenszentek napja) a 3. századtól fogva létezik és a katolikusok számára hivatalosan is az üdvözült lelkek napja a 14. század óta. A nap vége a halottak estéje: számos helyen még ma is él a szokás, hogy a harangok akár órákon át is szólnak az elvesztett szeretteinkre való emlékezéssül.

A Halloween jelentése ugyanígy ,,Minden Szent Estje” (All Hallows Eve), de ez a Mindenszenteket megelőző napra, vagyis október 31. éjjelére esik. Ilyenkor pogány eredetű ünneplés veszi kezdetét, melynek alapja a kelta boszorkányok és kísértetek október 31-ei ünnepe, a Samhain. Emellett a druida halálisten egykori kultusza és az ezt övező hitvilág, mely szerint a gonosz szellemek ezen az egy éjen visszatérnek az élőkhöz. Az anglikán egyház külön halottak napját nem tart számon ünnepként, ugyanakkor egyre gyakrabban emlékeznek meg erről a napról.

A dolgot kicsit tovább bonyolítja, hogy 1517-ben pont október 31-én akasztotta Luther Márton a wittenbergi templomra vitaindító 95 tételét, mely a protestáns reformáció alapjává vált s melynek központi témája a megtérés, a bűnbocsánat, a búcsúcédula-árusítás gyakorlata és az evangélium fontosságának hangsúlyozása. Emiatt a protestánsok ekkor hagyományosan nem gyújtottak gyertyát, csupán a Reformáció emléknapján (melynek dátuma emiatt szintén október 31.) látogattak el a temetőkbe.

Így eredetileg a Halottak napja csak katolikus, míg a Reformáció emléknapja csak protestáns ünnep. Ugyanakkor napjainkra több református felekezet és az unitáriusok, evangélikusok is elismerték a Halottak napját hivatalos ünnepüknek. Az evangélikusok emellett a Mindenszentek ünnepét is megtartják.

Az ortodox keresztény hitűek számára a Halottak napja a pünkösd előtti szombaton is megtartható ünnep.

Halottak napján hazánkban hagyományosan a krizantém az a virág, melyet szeretteink sírjára viszünk mikor ellátogatunk a temetőkbe, hogy gyertyát gyújtsunk emlékezetükre.

                                                       

Október

 Október

Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban. A latin octo szóból származik, melynek jelentése nyolc, utalva arra hogy eredetileg ez volt a nyolcadik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi, a protestánsok pedig gyakran a reformáció hónapjának (mivel Magyarországon október 31-én tartják a reformáció ünnepét). A katolikus egyház októbert a rózsafüzér hónapjának tekinti.

A nap alacsonyabban jár, mint nyáron, ezért kevesebb napsugár jut földrészünkre. A hónap végén a nap 24 órájából már csak 10 óra 3 percig van világos, tehát az éjszaka sokkal hosszabb, mint a nappal. A hosszú, hűvös éjszaka alatt lehűl a levegő és a föld, ezért ébredünk októberben didergő reggelekre.

A havi középhőmérséklet 10,9 Celsius.

Az átlagos csapadékmennyiség: 47 mm.

A napsütéses órák száma: 142.

Ahogy gyengül a napsugárzás, úgy lustulnak és tűnnek el a bogarak is. A méhek vagy a hangyák előre megépített fészekbe, bolyba bújnak, ha hidegre fordul az idő. A déli napsütés még előcsalogatja őket. Ha a kasban is hideg van, a méhek közösen tornáznak, hogy felmelegedjenek.

Októberrel kapcsolatos hiedelmek:

Derűs holdvilág, jó szüret.

Ha a fák másodszor is virágoznak, hosszú lesz az ősz.

Ha a hónap elején sok csillag esik, szép idő lesz.

Októberben zivatar: szeszélyes telet jelent.

Sűrű felhő eső nélkül: meleg idő lesz.

Ha a juhok nem akarnak kimozdulni az akolból, eső vagy hó jön.

                                                             

                                                     

Szép októbervégi napokat kívánok!

 

Rónay György: Őszi himnusz

Őszi himnusz

,,Üdvözlégy!" - olvasód morzsolva így köszöntünk.

Október van, korán leáldozik a nap.

Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk,

hogy el ne vétsük a homályban az utat.

Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor

hűtlenül életem kalandor idején;

de felém ragyogott templomod ablakából

s kimentett bűneim bozótjából a fény.

Sebes kopóival űzőbe vett az Isten;

futottam, mint a vad, de nem volt már remény.

Hunyt szemmel buktam el, vártam, hogy leterítsen,

és védő két karod közt ébredtem fel én.

Büszkén suhant hajóm, kevélyen álltam ormán.

Vihar csapott le rám, vitorlám eltörött.

De megszántál, mikor már-már elnyelt az orkán

s föléledt a halott szelíd szíved fölött.

Most lábadnál ülök, békésen, mint az árva,

ha új anyát talált halott anyja helyett,

s többé már köntöse szélét el nem bocsátja:

be nem telik vele, hogy házánál lehet.

Immár, hogy tőled el soha ne csavarogjak,

hozzád kötöztem én olvasóddal magam,

Irgalmas anyja vagy a hozzád tért raboknak

s boldog rab, akinek ilyen őrzője van.

Öledbe hajtja le lankadt fejét, s te lágyan

addig simogatod megfáradt homlokát

míg el nem szenderül... Életem alkonyában

így ringass engem is örök hazámba át. 

             / Rónay György /

                                        

Október