Decemberi
álom
Ess,
szűzfehér
hó, mosd tisztára a könnyeket.
Hozd
el az emberek szívébe az ünnepet.
Rakj
meleg ételt éhezők
asztalára,
adj
megnyugvást dolgozó emberek fáradalmára.
A
kisgyermeknek ki hiába sír,
mert
apa, anya mindig rohan.
Kacarásszon
apuka karjaiba önfeledten,
boldogan.
Anyuval
süssön sütit, lisztezze össze orrát,
mondd
meg nekik, ez a legfontosabb...
nem
hogy kifizessék a számlát.
A
magányos kisöregnek, ki kis nyugdíjából már mosolyt sem ölt,
nincs,
ki látogassa, a fotelban sálakat köt,
és
rejtvényeket tölt,
kinek
szemeiben tükröződik,
hogy
becsületesen
átdolgozta egész életét,
vidd
el neki, kérlek, a karácsony szellemét!
A
kiskölyöknek, kinek lebombázták házát,
aki
elvesztette egy háború miatt apját, anyját, családját.
Töltsd
meg a szívét reménnyel, hogy lehet szebb a világ,
hogy vannak
még, akik meghallják az imát.
Ess,
szűzfehér
hó, mosd tisztára a könnyeket,
hozd
el az emberek szívébe az ünnepet.
Mutasd
meg, hogy milyen a tiszta emberi lélek,
mert
a szeretetet sosem pénzben, csak tettekben mértek!
/ Kapitány Cintia Orsolya /