December - Álom Hava, Karácsony Hava
December - Álom Hava, Karácsony Hava. Jeles napok és népszokásokA latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: decem=,,tíz". Más néven télelőnek, álomhavának, szentkarácsony havának is hívják. Talán ez az összes hónap közül a leg - eseményteljesebb, rengeteg ünnepet, népszokást tartogat számunkra ez a hónap.
Lassan sétál.....
Lassan sétál Télapóka,
tele van a puttonya,
kiosztja az ajándékot,
s visszaül a szánkóba.
Rénszarvasok repítik Őt,
s kísérik a fellegek.
Jövőre majd újra eljön,
ha jók lesztek gyerekek.
/ Mentovics Éva /
Decemberi álom
Ess,
szűzfehér
hó, mosd tisztára a könnyeket.
Hozd el az emberek szívébe az ünnepet.
Rakj meleg ételt éhezők asztalára,
adj megnyugvást dolgozó emberek fáradalmára.
A kisgyermeknek ki hiába sír,
mert apa, anya mindig rohan.
Kacarásszon apuka karjaiba önfeledten,
boldogan.
Anyuval süssön sütit, lisztezze össze orrát,
mondd meg nekik, ez a legfontosabb...
nem hogy kifizessék a számlát.
A magányos kisöregnek, ki kis nyugdíjából már mosolyt sem ölt,
nincs, ki látogassa, a fotelban sálakat köt,
és rejtvényeket tölt,
kinek szemeiben tükröződik, hogy
becsületesen átdolgozta egész életét,
vidd el neki, kérlek, a karácsony szellemét!
A kiskölyöknek, kinek lebombázták házát,
aki elvesztette egy háború miatt apját, anyját, családját.
Töltsd meg a szívét reménnyel, hogy lehet szebb a világ,
hogy vannak még, akik meghallják az imát.
Ess, szűzfehér hó, mosd tisztára a könnyeket,
hozd el az emberek szívébe az ünnepet.
Mutasd meg, hogy milyen a tiszta emberi lélek,
mert a szeretetet sosem pénzben, csak tettekben mértek!
/ Kapitány Cintia Orsolya /
A
november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál (,,novem" =
kilenc). A ,,novem" a görög ,,ennea", ,,enneva"
származéka, ez viszont a ,,neosz-neá"-ból eredt, s ez azt
jelenti, hogy ,,új, félig felnőtt,
tapasztalatlan" - eléggé
plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét - persze átkatolizálva - áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely - főként szláv - vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és ,,hazajárjanak". Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóerő.
/ Kormány Vera /
NOVEMBERI ESŐ
Egyre hull, s a lelkem mossa,
sós patakkal egyesül.
Ég haragja bennem sorsa,
vízzé váltja legbelül
időm ostorát és a kínt,
mi szép szavakkal öltve
vágyakból hamis csöndet int,
hát hagyom, hogy e csöndbe
úgy vegyüljön, mint mi örök,
hol hiába halnak körök,
értően látom sorát,
bár játszom az ostobát.
Guns
N' Roses - November Rain
Köd
Fenn a magasban vadlibák húznak dél felé. A vezérgúnár kiált dallamos- lágyan, és kiáltása csak éppen megsimogatja a csendet. Aztán feltámad a szél, és zsongani kezd az erdő orgonája.
A vén legény, a November a muzsikus /Mindenszentekkor ő ül az orgonánál/, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, amely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása nehéz volt, mint maga a bánat. Kései szüreteken is az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfás utakon, amelyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Nem hallgatja senki, csak anyja, a borongós szemű Ősz. De ő is elsírta már könnyét, eltemette minden örömét, menni akar.
Szelíden megérinti fia karját.
- Gyere már fiam... Halott itt minden...
Kinek muzsikálsz?
/ Fekete istván /
