Ismeretlen

 

Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.

                                                                          

Lőrinczi Emese

 

Gárdonyi Géza

 

“Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy?

 És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék,

 a víz s minden-minden! De legkivált te magad honnan vagy? Neked ez nem csoda…?”

                               /   Gárdonyi Géza /

                                                                   

Mahilot Tal

 

Czernay Hajnal

 "Eljön majd az idő, amikor örülsz a reggeleknek, a madarak dalának,

A fák ágai közt megcsillanó napsugárnak.

Eljön majd az idő, amikor áldod a múltad, mindazt amiben részed volt...

S tárt karokkal fogadod amit a jövő, lábaid elé hoz."

/ Czernay Hajna /

Ludányi Bettina

 

Egy nap rájössz, hogy a boldogságot sosem találod meg a külsőségekben; a munkában, a pénzben, a nagy házban, a drága autódban, az új ruhádban. A boldogság nem materiális dolgokból fakad, hanem a szíved legmélyéről.

A modern társadalom elvitte az embereket a külsőségek felé. Azt hisszük, hogy egy újabb drága holmival boldoggá tehetjük magunkat. Hogy pénzzel eltörölhetjük a fájdalmat, a gondokat és a kényelmetlenségeket.

Vigaszt keresünk a kedvenc piros magassarkúnkban és az újonnan vásárolt autónkban. Annyira, de annyira akarjuk, hogy valami kitöltse a lelkünk mélyén tátongó űrt.

Közben elfeledkezünk arról, hogy milyen értékes az élet.

A nagy pénzköltés közepette nem látjuk meg, hogy minden új dolog csupán rövid ideig csal mosolyt az arcunkra. Ám nem tesz igazán boldoggá. Hiszen a valódi béke és öröm belülről fakad. Olyan pillanatokból, amelyeknek örül a lélek.

Az igazi boldogság könnyű és felszabadító.

És nem lelhetünk rá a materiális világban.

Úgy gondolom, mindannyiónkat emlékeztetni kell rá, milyen szép az élet. Egy csodálatos lehetőséget kaptunk azzal, hogy megszülettünk. Valójában megannyi kincs vesz körül, amiket már észre sem veszünk.

Küzdünk, hogy meglássuk őket.

De sajnos máshol keressük, mint ahol vannak.

                        /    Ludányi Bettina   /

                                                              

Köszöntelek Március!

 

Köszöntelek, kedves szép március! Ibolyaszagú,

langyos leheletedet érzem már a levegőben.

Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.

Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben

a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,

de a napot már te emeled az égre,

s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán

kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

                /  Gárdonyi Géza /

                                             

Emlékezés Március indusára : Ady Endre

 

Jékely Zoltán : Március

  MÁRCIUSI

HÓ hull a márciusi hó gomolyogva,

s az ég felé lebeg érzelmesen;

mintha egyetlen, roppant sírhalomra

szállongna, hogy befedje csendesen.

Imé, az Ország télbe dermed újra

a vérbevert Szabadság ünnepén;

borzong az élők könnyes koszorúja

halott hősök mohásodó kövén.

Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,

hol a szintből tünedez már a hant,

s kiontott vérükért nem vigasztalván,

 gyötri a föld a sok boldogtalant.

Tetemüket meg nem fiatalítja

nők szépítője, márciusi hó,

örök-életüknek egyéb a titka:

Emlékezés, mely a szívben lakó.

Így élnek ők. A föld alól, a hóból

– akár a Victoria Regia –

feltámad és népe szivére csókol

emberöltőnként a sok dalia.

Az éjszakában dombhát és morotva

lángnyelveket vet a magasba ki;

ki szent ügyért testét a földnek adta,

a lelke láng lesz s fog még gyújtani!

 Zúdulnak az idő molekulái

s reánk peregnek, mint a porhavak.

De lám, gázolják azok unokái,

akik termékenyítve porlanak.

S járván az elrendeltetésnek útját,

tán hihetik, hogy a véres babért

gonosz hatalmak sárba nem tapodják,

s nem tör fel majd lelkükből a Miért? 

(1939. március 15.)

                                    /  Jékely Zoltán  /

                                                                    

Március