Tavasz

 

Minden tavasz....

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. 

 Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, 

mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. 

Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol."

                                             /   Cserna-Szabó András  /

                                                                                            

Tavaszi ébredés: Vágréti Irma

 TAVASZI ÉBREDÉS

Mily szép a csodás, szent ébredés!

Az illatozó, szerény kis virág.

Mily szép künn a hímes, üde rét,

Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.

Mily szép a madárdaltól hangos

Határunkban a zöld erdő, berek…

Mily szép az Istent dicsérő lantos,

Ki új tavaszban zeng új éneket!

Mily szép a hívő szívben a tavasz,

Ige szárnyán jött szent ébredés,

Elhal ekkor ajkakról a panasz,

Dermedtség helyett: – felengedés…

Mily szép az Úrért égő szeretet,

Mely szerte áraszt csodás illatot –

Tavasz kertjének ösvénye mellett

Isten legkisebb virága vagyok.

                          /  Vágréti Irma   /

                                                          

                                                            

                                                          

Húsvéti vigasság

 

Petőfi Sándor : Tavaszhoz

Tavaszhoz

Ifjú lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyítod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsirtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;

Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!

           /  Petőfi Sándor /

                                          

                                           

Gárdonyi Géza : Április végén

Április végén

A nap letette arany-koronáját,

s tüzet rakott a Mátra tetején.

Ott piheni ki égi fáradalmát

az erdős Mátra kéklő közepén.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.

Kertemben ér az estéli homály.

Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.

Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

S tengerként árad, nő a lágy homály.

Fölötte csak az Esti-csillag áll.

Az tartja az ég barna fátyolát,

a földnek éji árnyéksátorát.

Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?

A kályha mellett róla álmodunk,

pedig a tél künn csendesen havaz,

s pelyhes a hótól minden ablakunk.

De nem, én mostan mégsem álmodom:

ibolya van a kerti asztalon;

enyhe az est; illatos a virág;

virágzó fák közt kél a holdvilág.

A földön az éj sötét fátyola,

s a fák az éjben mind fehérlenek:

ruhájuk talpig csipke-pongyola,

s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.

Fehér erdőn fehérlő holdvilág,

fehéren égő örök csillagok,

mi szép vagy te, fehér álomvilág!

Öledben én is csak árnyék vagyok.

                   /  Gárdonyi Géza   /

                                                  

                                                            

Április 11 a magyar költészet napja

 

Lukács Judit : Április

 Április.

Szégyelld magad április,

Bolond időt hoztál

Mondhatom hogy

Szépen be is mutatkoztál.

Ahelyett hogy napfénnyel,

Ragyognál az égen

Szürke fellegekkel,

Borítottad szépen.

Szelek fújnak egyre

Kergetik őket,

Idezavarod most

Az áztató esőket.

Elseje van igaz,

De nem lesz a mentséged,

Simogatnod kellene

Réteket, mezőket.

Szegény rigók is

Rakják már a fészket,

Szorgos munkájukat

Kárörömmel nézed.

Ne szórakozz április,

Tavasznak kell lenni

Napfényben, kék ég alatt

Kellene már ülni.

Kávémat a kertben

Iszogatnám én már,

De itt állok az eresz alatt

Köntösben oly bambán.

Tujáimat lengeted,

Fújod most a széllel

Mit kezdjek most én

Ezzel az idővel?

Szürke vagy és sivár,

Pedig a lelkem vár

Madárdaloktól hangos

Minden erdő s határ.

Már csak napod fénye

Hiányzik az égről ,

Ne is suttogj nekem

Csodás kikeletről!

Hiszem hogy ha látom,

Eltéve nagykabátom

Ruháimat könnyű

Pulóverre váltom.

Addig amíg nem lesz

Tavaszias az arcod,

Jobb ha átgondolod

Mit sem érő harcod.

Nem is leszünk jóba

Ha ezt így folytatod,

Most rajzoljak az égre

Magamnak egy napot?

          /   Lukács Judit   /

                                            

Április : Szelek hava

 

Tarbay Ede : Vers ifjú barátaimnak, áprilisról

  Vers ifjú barátaimnak, áprilisról

Figyeld a tavaszt, szép április

víg ébredését, a meggyvirágot,

erdők és mezők illata friss,

sarlót kapálnak a kovácsok.

Nézd, készül a nyár, gyümölcsök

bölcsőjét ringatja már a szél,

lassan fölszakadozik a pörzsölt

kukoricások helyén a tél.

Minden mozdul, zajong, a határ

teli füttyel, tompa püffögéssel,

nyugodt szigetre senki nem talál,

fának dűl a kapás, úgy ebédel.

Azt, ami új, lásd, április hozza,

a szántóföldeket átöleli,

vigyáz- nyárra beérjen a búza,

a barmot zöld mezőre hajtja ki.

Április, tavaszi ég szülője,

a szíveinkbe hozd meg a dalt,

legyen a földnek búzája, szőlője,

legyen hite, hogy minden ág kihajt.

                        /   Tarbay Ede    /