Szabó T Anna : A csoda

 A csoda 

Január volt már javában, s a nagy fa,

amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve

húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt

a feketülő falnak nekidöntve

napokon át a pincebogarakra

árassza csodaváró illatát,

és amit aztán ketten díszítettünk,

hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben,

(még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt)

mint egy megsebzett operai hős -

(végül kiékeltük alaposan,

deszkaszilánkokat vertünk a sebes láb

s a nehéz vastalp bilincse közé),

szóval a nagy fa, lejárván az ünnep,

és utána az eufória,

kopaszon, üres cukorpapírokkal,

rothadt gyümölcsként potyogó díszekkel,

dicsőségének poros maradékán

még mindig ott állt, szálegyenesen.

Éjjel leszedtük, már ami maradt.

Hogy meg ne hallják a másik szobában:

csendben, akár az összeesküvők,

kivonszoltuk a sovány tetemet.

Csorgott róla a száraz tűlevél,

és nehéz, sötét tócsákban megállt

(mi gyilkoltuk meg, de ki hitte volna,

hogy az öreg emberben még annyi vér van)

felfűrészeltük, nejlonzsákba tettük,

úgy csempésztük ki éjnek idején,

hogy másnapra ne legyen semmi nyom,

aztán sokáig fájlaltuk, hogy nincs ott,

és találgattuk, hogy a gyerekek holnap

mit mondanak, ha meglátják, hogy eltűnt.

Semmit sem mondtak. Jöttek álmosan,

szürcsölve kiitták a kakaót,

öltöztek és rutinból bakalódtak,

és közben végig be nem állt a szájuk.

Egyszer sem néztek a helye felé,

pedig hiánya szinte lüktetett.

Összenéztünk, hogy milyen a világ,

hogy milyenek a mai gyerekek:

egy karácsonyfa nekik meg se kottyan.

Na, ezt elrontottuk alaposan.

De aztán, mikor nagyobbik fiunk

a cipőt húzta - hopp! Akár egy zöldes

angyaltollat, úgy húzott ki belőle

egy épen, véletlenül ott maradt

ág-bűnjelet, és csodálkozva nézte.

"El kéne vigye már a fát az angyal!"

sóhajtotta. "Már szegény túl öreg!"

Gyorsan lecsaptam rá: Szerinted ott van?"

Meggyőződéssel bólintott, s vele

mindenben-tükre, a lelkes kicsi.

"És tényleg szeretnéd, hogy elvigye?"

"Tényleg." "Jó, akkor lássuk, ott van-e. "

Benéztek - nem volt ott. Csak álltak némán,

eltátott szájjal. Majd: "Hú, ez szuper!

Ez aztán tényleg turbó, ez az angyal!

Egy perc alatt hogyan vihette el?"

Kimondatott: ártatlanok vagyunk hát.

Nem mi végeztük el a piszkos munkát.

"Még fel is sepregette a helyét!"

A végére már mi is hittünk benne,

és néztük mohón és átfényesedve

a két kölyök kócglóriás fejét.

                            / Szabó T Anna /

                                                         


Január 6 : Vízkereszt


 Vízkereszt vagy háromkirályok napja az egyik legjelentősebb keresztény ünnep. A nyugati keresztény egyházak január 6-án három eseményre emlékeznek: a napkeleti bölcsek, vagy más néven háromkirályok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – látogatására a gyermek Jézusnál, Jézus Jordán folyóban történt megkeresztelkedésére, és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn. Vízkereszttel kezdetét veszi a farsangi időszak. Számos népszokás és időjárási jóslat kapcsolódik ehhez a naphoz. Ilyenkor került sor a házszentelésre, de szokás volt a szenteltvíz hazavitele is, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. 

                                                                         


Budai Zolka : Decemberi

 Decemberi


Oh, illatos decemberi ének,

narancsparkok és ropogó neszek

koszorúján suhannak a rének,

mint mikor a szeretet csak rezeg

a mellkason és hirtelen fakad, árad

s elönti a félszeg, szomjas porcikákat.

Az óra lengve jár még, ha jár még

s a Hold az éj köntösébe hízva

kémleli, a sok csilló ajándék

mint leli meg rejtekét a csizma

belsejében: mint rémült egérke bújik

s összekuporodik a holnapi újig.

S az ajkakról lemálló méla szó,

a pillák közötti árvácska jaj,

a csókokra billenő tél, a hó,

s e tiszta, gyermeki lármás kacaj

most a világnak nyugodt fejére terül:

a hitetlen se éljen reménytelenül.

                             /  Budai Zolka  /

                                                         


Donna Ashworth: Kedves December

 Kedves December!


Gyere be a fényeiddel,

a zenéd,

az öröm ígéreted.

Melegebbé teszed a zord telet,

a sötét hónapok fényesebbek,

és összehoz minket,

olyan sokféleképpen.

Engedd meg az ünnepi kegyelmeidet,

melegítsd fel megkeményedett szívünket,

és emlékeztessen minket arra, ami fontos,

egymást.

És december,

Kérlek, légy kedves,

azoknak, akik megtalálják a fényeidet,

túl fényes.

Hadd lássák, hogy a remény él,

minden kártyában,

minden meghívásban,

minden felemelt pohárban.

És karácsonyra,

adj nekik emlékeket,

régi és új,

mint az értékes ajándékok, amik ők.

És mutasd meg nekik, mit kell tenniük,

azzal a sok szeretettel.


            /  Donna Ashworth  /

                                                    


Mentovics Éva :Luca,luca december

  Luca, Luca december


Luca, Luca, december,

Vessen ráncot a pendely!

Koppanjon a csizmád sarka,

Tele legyen majd a kamra!

Eresz alatt költsön fecske,

Boldog legyen a menyecske!

Pördüljön a szoknya fodra,

Sose legyen pénzre gondja!

Sárguljon a búzatábla,

Kalács keljen majd a tálba'!

Szalmát rejtsen majd a pajta,

Görbüljön a koca farka!

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,

Tojást tojjon minden tíkod!

Csorduljon a tőkéd leve,

Minden hordód legyen tele!

Ó az Isten, hidd el, jót ád,

Keljen sok-sok szárnyas jószág!

Babbal teljen a talicska,

Jól tejeljen majd a Riska!

Sparhelteden főjön lencse,

Legyen társad a szerencse!

Újuljon a vályogtornác,

Rúdon lógjon száz szál kolbász!

Luca, Luca tizenhárom,

Kedves gazda, Isten áldjon!

Spájzod legyen mindig tele,

Szerencse is férjen bele!

                      /  Mentovics Éva    /

                                                           


Üdvözzöllek december

 

❄☃️Üdvözöllek december☃️

A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire. Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira. Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat, a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit, és, ha észak felől társai is megérkeznek, hófehér dunnával takarják be a tájat. Ez a puha takaró pedig rengeteg titkot, számtalan mesét rejthet annak, aki ismeri az erdők, mezők lakóit. A vadak lépteinek tisztán kivehető nyomai rejtőznek a hófödte talajon. Őzek, szarvasok, vaddisznók patáinak lenyomatai, rókák, borzok, nyestek tappancsnyomai árulják el a fagyos éjszaka, a didergő nappal titkait. Ha pedig szerencsénk van akár a mókusok apró lépteinek emlékeit is megfigyelhetjük.

Az erdők ösvényei csöndesek. Olykor csak a harkályok neszei szűrődnek tova, hiszen legyen bármilyen hideg, a beteg fákat ilyenkor is gyógyítani kell. Mellkasukat kopogtatják, miközben bőszen hallgatóznak, hol lehet a baj okozója. A szajkók is meg-megszólalnak, recsegő veszekedésük, veszélyt jelző hangjuk pillanatok alatt felveri az erdő némaságát. A fák, a bokrok ágai között madarak motoznak. Fagy ide vagy oda, az éhség nagy úr. Szinte egész álló nap mozgásban vannak és betevő után kutatnak az őszapók, a csuszkák, a cinegék, a fakuszok, az ökörszemek, az erdei pintyek. Piciny testüknek, aprócska lényüknek nagy kihívás minden egyes fagyos éjszaka. A cudar idő észrevétlenül lopja el erejüket, ha pedig szervezetük nem tud hozzájutni a szükséges betevőhöz, az akár az életükbe is kerülhet. Éppen ezért, az erdő rengetegében élő kis tollasok, a rövidre szabott nappalt, a pár óra világos időszakot szinte csak azzal töltik, hogy a szükséges betevőjüket fel tudják kutatni. Azonban, ha a Napocska langyos sugarainak sikerül előbújni a felhők mögül, és gyöngéden végig tudják simítani a fák rengetegét, a madarak piciny csőre csacsogása nyílik. Amikor meglátják a Napocska mosolygó arcát, őket is egy kis boldogság keríti hatalmába. A csuszkák füttyre nyitják csőrüket. A nagy fakopáncsok szívében valami megmozdult és tán idejekorán, félénken dobolni kezd egyik-másik hímecske. A csízek, a tengelicek, a süvöltők, a cinegék szerényen csacsognak, mely hangok, mint az aprócska csengettyűk úgy csilingelnek.

Az előttünk álló hónap sok szép pillanatot, az esztendő legszebb ünnepét, és a kiadós havazás reményét is magában hordozza. Hiszen hiába van álomba szenderedve a természet, végeláthatatlan ösvényei megannyi csodát rejtenek még a legdermesztőbb napokon is.